2012. október 6., szombat

Zseniális

Az a jó az internetben, mert mindig akad valaki, aki nagyon ráér és képes összehozni határozottan élvezetes fake trollkodást.
Mivel holnap Patriots-Broncos lesz, így elmondhatjuk, hogy még időben csatlakozott az ismeretlen szerző a felvezetéshez. További szerepekben a többi irányító :)








2012. október 1., hétfő

Hogy Futball (is) Legyen

Talán így is lehetne magyarosítani a HFL-t, amely amúgy minden elemében megfelel a tudtommal még életben lévő magyar nyelvtörvénynek :), de most igazából nem is magáról a HFL-ről akarok szöszmötölni, -mert megér egy külön misét- hanem talán arról, ami most zajlott le a hétvégén, a Hurricanes-Wolves megmérettetésről.

A legjobb a dologban az volt, hogy nem lett elfuserálva az a virtuális előjáték, ami nyilván megelőzte a csatát, aki valamennyire nyomon követte az elmúlt évek hazai szappanoperáját, tudja miről beszélek. Nem voltak kisded és kispályás "Eljött a bosszú" meg "Majd most megmutatjuk" jellegű üzengetések és felvezetések, hangsúlyozom szerencsére, ez már korábban is inkább visszás volt, mint nyerő (lásd pl. Rebels esete a Titansba disszidált volt vezetőkkel). Viszont meg lett találva az a pont, amire rá lehetett harapni, mint gyöngytyúknak a takonyra, márpedig hogy kéremszépen itt lesz két olyan csapat akit még másik magyar gárda nem győzött le.
Ennek pedig hímsoviniszta társadalmunkban remek értéke van, mert egy szüzesség elvesztése az felírandó, vannak olyan helyek a Távol-Keleten ahol ezreket, tízezreket pengetnek egy ilyen alkalomért, és nem forintban, hanem dollárban és ki tudja mekkora az összeg ha egy rakat 30-40 fős brigád a szenvedő alanya.
Szóval egy maradhatott, még a port.hu is megírta, hogy valószínűséggel valaki elveszti ezt, márpedig nincs az a Matolcsy aki erre a valószínűségre nem tette volna fel a teljes hazai GDP-t, hogy nem marad két érintetlen itt a Kárpát medencében. Még akkor sem, ha a szünetben lopás lett volna mondjuk a büfében és lefújják a derby-t.

Amúgy másik oldalról végül is halálmindegy volt a mostani összecsapás (presztízsen kívül), mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a háborút azok a csúnya bácsik szokták megnyerni, akik az utolsó csatát megnyerik. Márpedig ez egy liga, igaz karcsú derékban,  de lesz döntője, amelyet várhatóan ugyanaz a 2 csapat fog megvívni, mint aki most belekóstolt egymásba. Tehát jött egy előétel, egy kis kóstolgatás és ha úgy nézzük kinek volt igazából veszítenivalója, talán nem hiba azt mondani, hogy a Farkasoknak. Ők veszthettek, a másik fél nem nagyon, csak nyerhettek a helyzeten. Persze a lehetőséggel élni is kell, és erről hivatott dönteni a szombat.

Szép hosszú sor kígyózott a bejáratnál, de elég jól haladt a beléptetés-fizetés, sőt miután a kötelező szalagragasztgatást is sikerült egyéni szocproblémára bízni (addig álltál és vártál, míg rád nem került a billog), fel is gyorsult és kb 10 perc alatt túl voltál a sorbanálláson. Volt valami szivacs ülőféle is, de hogy az most pénzért volt vagy minden jegyhez járt egy seggrevaló, az nem derült ki, mert csak bánatos bociszemek meredtek az emberre, szóbeli információ nem. Mindenesetre jó ötlet a dolog, mert a hazai szutykos-retkes ülőkék mellé jól jön egy ilyen, főleg ha betonra kell ülni és nem akar még az ember akut aranyérproblémákat.

Közben belehúztak a csapatok, és rögtön be is mutatták a hogyan veszítsük el a labdát marha gyorsan. A bemutatót a vendégek nyerték 2-1 arányban, mindezt az egymást követő drive-ban, talán a kezdeti idegesség (van még ilyen rutinnal rendelkező csapatoknál?) volt az indok, pláne hogy később nem volt ez jellemző a meccsre.

Maga az első negyedben érdekes módon a hazaiak domináltak, valahogy mintha nem működött volna a Wolves semelyik részegysége, pedig a fizikai különbség szembetűnő volt. Kialakult egy 14-3 a fordulásra, a vendégek mintha nem tudtak volna mit kezdeni a hazai gyorsasággal, az Offense meg egy satnya field-goal-ig jutott. A negyed performansz-a a pálya mellett zajlott a manuális eredménykövetőnél, ahol a nagyérdemű publikum Csillag Születik szinten láthatta a "Szőke nő és a számok" előadást, ahol az erőben zavart okozott egy nyolcas, aminek igazából nullának kellett volna hogy legyen, de hát a kettő között tulajdonképpen egy darázsderék van. Így mikor minden a helyére került, már nem vezettek a vendégek 83-ra, maradt a 03 és lehetett tűnődni azon, hogy a második negyedben lesz-e változás vagy totál meglepi a Hurricanes a Wolves-t.

Hát lett. Igazából mintha kicsengettek volna az isiből, mintha a kezdeti tűz (szél) kialudt volna és a farkasfalka elkezdte azt a játékot játszani, amit szokott. A darálós, szinte csak futós playeket, ami ellen úgy tűnt nem volt ellenszere a hazaiaknak. A piros-fekete gólemfal darált, zárt, nyitott és blokkolt és fordított az eredményen, miközben a hazai Offense elakadt már az elején. Nagyon úgy tűnt hogy eldőlt a meccs, valahogy semmi biztató nem volt a félidő közeledtével a hazaiak játékában, mintha a vendégek akarata átvette volna a dominanciát.
Jöhetett a szünet és kérdés volt, fel lehet-e újra pörögni a Hurrikánoknak a kezdeti tempóra, plusz számítani fog-e a két oldalon a fizikai fáradás ahogy jön a meccs vége.

És ahogy egy fordulatos meccsen illik, megint fordult a szél/lapjárás, és újra ott voltunk ahol az elején. Mintha leült volna a vendégcsapat és először a védelmük nem találta az ellenszert a hazai támadásokra, majd a Farkas támadások haltak el nagyon hamar, leginkább már az első 4 kísérletben. Nagyon furcsa volt látni, hogy az addig magabiztos Wolves futások onnantól tulajdonképpen nem működtek, ennek ellenére valahogy a passzjáték mennyisége nem emelkedett a korábbiakhoz képest: talán az volt a terv, hogy ha ez eddig ment, akkor menni fog ezek után is. De nem ment, nem tudom mi hangzott el az öltözőben a Hurrikánoknál, de feltámadt a csapat, Kovács edző titoknak minősítette az elhangzottakat, így kénytelen vagyok feltételezni, hogy Francesco a teljes Defense-t megfenyegette azzal, hogy ha marad az eddigi futás elleni védelem, másnap mindenki Salzburgban ébred és nem fogja tudni hogy került oda.

A kulcs ahol eldőlt talán Bencsics 60+ yardos futása volt (és a vele összehozott +1 TD-nyi előny), ott látszott hogy felszabadult a hazai csapat, igaz előtte olyan idegőrlő drive is volt, ahol red zone-on belül kétszer is kapott a Wolves 15 yardos büntetést, mégis kb a kiindulópontra jutott vissza a csapat, mert a támadók is meneteltek hátrafelé mindenféle büntetés miatt.

A végére az volt a kérdés, hogy lesz-e feltámadás, vagy újabb fordulatpont, de nincs Karácsony, szvsz elmaradt a feltámadás, talán nem is akarta a győzelmet annyira a Wolves, mint a Hurricanes.

A lelátó rendesen megtelt, nagyon kíváncsi voltam, hogy a hazai szinthez képest rendesen megtámogatott figyelemfelkeltés mekkora eredményt hoz. A jelek szerint megérte, mert a nagy-lelátó tele volt, előtte meg a futkosó is töltődött a fentre már nem férő emberekkel. Ha a stadion túlsó része nem úgy nézne ki, mint a BVSC stadion nagy része, lehet hogy oda is osztódott volna a tömeg, persze a büfé olyankor elég messze van, de azt a bogáncsos-csigahéjas részt majd akkor kell rendberakni, ha ezt a nézőszámot sikerül állandósítani. Persze ehhez kellene még minimum 2 ilyen hazai csapat, és oda-visszavágós alapon játszatni őket, hogy egy ilyen összecsapás ne olyan gyakori legyen, mint a szex 70 év felett. Az alapok (etalon) adottak, de én úgy gondolom a legfontosabb üzenete ennek a mérkőzésnek az volt, hogy igenis van igény a (hazai szinten) kiemelt színvonalú összecsapásokra, mert  vonzza a nézőt és nem is kis számban. Ha pedig a háttér (nem a csapatoké) a kiírás mellett többet is megtenne ezért a célért, el lehetne mondani, hogy ha mást nem, de ezt nem hagyták bekerülni a meg nem valósult elképzelések nagykönyvébe. De ez egy más történet...

Ami nagyon meglepő volt, az a zászlóerdő. Ha jól tudom kb 210 yard hazai- és 170 yard vendégbüntetés lett kiosztva. Az közel 400 yard... Eddig sem és ezek után sem foglalkoztam a bírókkal, nem is akarok, szóval e kapcsán csak azon tűnődöm, hogy ha Magyarország jelenleg két legjobb csapata (ezt megkockáztatom) összesen közel 400 yard büntetést szed össze, akkor mi lenne ha minden meccsen hasonló alapossággal fújnák a holdingokat, stb. Nota bene rengeteg technikai fújás volt, és ami meglepő nagyon sok volt a falember hiba: utóbbi talán a nem megszokott embertömegnek és az annak köszönhető hangzavarnak írható fel (vagy írjuk fel annak :) )

Tömören az első fejezet lezárult, 22-én jöhet a revans, ahol a bajnoki cím dől el a háború utolsó csatájában. A szombati eredmény láttán Schwarzenegger jut az eszembe, aki a könyvében írta azt, hogy a súlyemelő világcsúcsok kapcsán, hogy mindig az első a legnehezebb, azaz megdönteni a jelenleg fennálló csúcsot, utána már hónapokon belül többen is átlépik a régit. Noha ez idehaza nem várható, ellenben egy mentális gát leomolhat miszerint van itthon verhetetlen csapat. Ahogy a Hurricanes sem az, minden csak idő kérdése persze, ez foci és nem profi box, ahol jelentősége van a veretlenségnek. Paradox módon pont a Farkasoknak tesz a dolog a legjobbat kvázi "elvtárs érted jöttünk, nem ellened", mert ha ez tendenciának bizonyul, akkor eljöhet az az időszak mikor egy ki-ki meccsért nem kell utazni több száz kilométert nyugatra vagy délre.

A Wolves megszabadult egy tehertől és egy maradt a nyakában: a bajnoki cím. A Hurricanes felvett egyet (hazai felnőtt döntő) és megtartott egy régit (hazai csapatok elleni veretlenség). Hogy ki jön ki jobban ebből, 3 hét múlva meglátjuk. Remélhetőleg ezt a nézők által csak "kék szar"-nak titulált lakodalmas sátor nem fogja kitakarni.