Év eleji töprengő

Így február táján az ember elmereng arról hogy tulajdonképpen mivel is lehetne jellemezni a hazai focit, vagy inkább azt a részt hogy miben is volt előrelépés a korábbi évekhez képest.

Leginkább nyilván ami szembetűnő, az az hogy ahogy várható volt, semmi sem tart örökké és 2013-ban alulmaradt a Wolves a magyar nagydöntőben a Hurricanes-el szemben. Nem érzem magam elfogultnak, mindössze ezen tény annyiban örvendetes a számomra, hogy talán mostantól több ki-ki meccs várható idehaza is, és lesz olyan hazai csapat aki képes megfogni a Farkasokat akár akkor is, ha nagy a tét. Eddig ez ugye nem egy jellemző történet volt, viszont alsóhangon kell egy sportág életében a nem papíralapú rivalizálás, hanem a tényleges esélyesség. Egy kicsit korainak érzem még ezt rivalry-nak hívni, persze a hazai utcabulvár marketing szeret rögtön nagyívű jelzőket aggatni minden eseményre, legalább olyan szinten, ahogy Faragó is talál minimum 3 történelmi eseményt minden vasárnap esti, unalomba fulladt  szalonmeccsen is. Nyilvánvaló, hogy a múltbeli történtek miatt van feszültség a két gárda közt (van még ennek igazán jelentősége?), de azt hiszem akkor vesz ez egészséges irányt, ha majd ezt a korábbi tüskéket felváltja az a hozzáállás, amit a sport vált ki a csapatokból. Szvsz várjunk ezzel pár évet és még jó pár hasonló, magas (?) szintű összecsapást és akkor tényleg valami elindult itthon is.

Persze 2 fecske nem csinál nyarat, és itt vannak bajok, mert a vidéket tekintve mostanság nem nagyon vannak bajnokesélyesnek mondható csapatok, a korábbi bajnokok fakulnak és jobb esetben is stagnálás van mint erősödés. Pedig nélkülük nem fog menni ez a dolog, vagy oda lyukad ki az egész ahonnan elindult, csak 20+ hasonló(an szar) csapattal és futottak még bajnokságokkal ahol minden évben majd ugyanaz a két csapat dönti el ki nyer abban az évben. Márpedig ez nem lehet cél.

Elindult a válogatott is, bár ez pont ebben a sportban egy kicsit másabb mint a megszokott. Ami nagyon pozitív evvel kapcsolatban, hogy már most látszik hogy nem lesz úgy elbaszva mint anno a Kelet-Nyugat All-star gála a kezdeti években, mert azt még minősíteni is kár lenne.

Ami inkább emlékezetesebb maradt, az a személycsere vagy cserék a vezetésben, elméletileg majdnem egy év volt az új elnök regnálása alatt elindítani olyan folyamatokat, amelyek korábban nem indultak el, ilyen vagy olyan okokból. Na ebből sok minden nem látszik még, pedig gondolom az a sok csapatvezető tisztában volt Árpa elnökké választásakor azzal, hogy neki 2014 az új filmje körüli sertepertéről fog szólni. Komolyan szurkolok annak, hogy legyen ideje és energiája arra hogy a focival is tudjon foglalkozni valós eredményeket felmutatva, és sikerüljön olyan szervezetet felépíteni, ahol nem neki kell egy one-man show-t letolni ha egyről a kettőre akar jutni a foci. Gondolom mindenki azt várta hogy majd ő hozza a szponzorokat meg a zsét a fociba és minden jobb lesz, de azért ez sommásan fogalmazva elég egy Dollárpapa felfogás, inkább tartok attól hogy amikor felmerül valakiben az a kérdés, de kérem szépen, ki fog itt valós és reális segítséget (főleg anyagi) nyújtó szponzorokat felkutatni, tárgyalni stb, akkor mindenki abban bízik hogy majd más. Majd az elnök. Majd a Mikulás. Majd a Jóisten.

Mert oké hogy tagcsere hegyek lettek az elnökségben -szó se róla nem hátrányára-, meg sikerült szétválasztani az elnöki és főtitkári pozíciót, de ebből kívülről annyi látszik, mint a hetvenes években pártállamunk szervezeti felépítésében mutatkozó főtitkár versus pártelnök megbontást. Amíg nincs eredmény, addig ez csak formai variálás. Amíg nincs stratégia, üzleti terv, stb minden csak amatőrök álmodozása a frankóról.
Az az érdekes hogy a körülöttünk lévő országok gyorsvonati sebességgel száguldanak el mellettünk (lengyelek, szerbek, mostmár a szlovákok is, a románok még talán nem, az osztrákokról nem is beszélve), de valahogy csak nem tudunk még másolni se modellt pedig mindegyik elég más alapokra épít. Ha tippelnem kéne, mi majd megoldjuk magunk, nem kell nekünk más példa, hogy lehet jól csinálni, vagy hogy nem szabad csinálni. Ugyanaz a kutyaszar, amiben más hazai sportszövetségek már beleléptek és ott is várnak a csodára meg a szponzorra meg ki tudja mire vagy kire.

A foci viszont ilyen szempontból hátrányban van. Nem olimpiai sportág és egy jó darabig nem is lesz az (amíg az NFL nem fogja ezt támogatni, ehhez viszont új komisszárra és új irányra lenne szükségük, amelyet anno Tagliabue kezdett el), ez pedig elég végzetes fekete pont idehaza a támogatásokat illetően. Ezen vágott még egyet a TAO törvény is ahol korlátozták a kedvezményezetti kört, ez pedig a piaci támogatást vágta hanyatt, mert egy komolyabb támogató esetében nem mindegy hogy van-e adójóváírás vagy nincs. 2016 pedig olimpiai év, azaz mostantól gyakorlatilag arra fog ömleni minden állami forrás, tökmindegy hogy ha ágybavizelés a sportág, ha kvalifikáltunk, kapni fog a nagy közösből.

Így maradna a piaci alapon működő szponzorálás, vagy a sportban szokott pénzmosoda (persze ez csak urban legend ugye). Utóbbit hagyjuk, előbbihez meg igazából semmi sem adott. Illetve annyi hogy befogadó szervezet van, de mi van még? Illetve az évek óta húzódó szövetségi átalakulás körül kialakult töketlenkedés milyen fényt vet az egészre?
A korábban idézett más szövetségek által megtisztelt kutyagumi, amelyet juszt se akarunk elkerülni (csak tessék megnézni valamelyik sportadón egy speciálisabb sportág szakkomentátorát hogy milyen problémákat hoz fel, ugye ismerős lesz?), kell nekünk hogy a foci is beálljon ebbe a sorba.

De legyen csoda, előre te magyar unortodox modell és bejelentkezik valaki, egy tőkeerősebb cég, hogy lenne neki sok pénze és amúgy meg imádja a focit (vagy nem de lát fantáziát benne), tessék mondani jó helyen lenne a pénzem? Jó helyre tenném ha ide hozom és nem mondjuk környezetszépítésre vagy gyermekétkeztetésre, stb fordítom? Jön nekem ebből vissza valami goodwill féle vagy bármi mérhető népszerűség? Mi az alja és a teteje ennek az összegnek illetve mire lesz fordítva? Mik azok a célok közép és hosszú távon ami mögé be tudok állni, sőt már úgy terveznék hogy úgy adok több éven keresztül támogatási pénzt, ahogy a tervek megkérik (ha tetszik az adott program akár finanszírozom is).

Na ehhez kellene egy üzleti terv és egy szakmai terv. Nem csak egy évre, hanem évekre előre. Számszerűsítve, konkrétan és nem általános lózungokat, semmitmondó tartalmakat  megfogalmazva. Pláne nem azt is az év közepe/végén felmutatva.

Azt hiszem a kanadai és jenki vonalon van több olyan történet, ami azt ecseteli hogy mindig készen kell állni a lehetőségre és ha eljön akkor élni vele. Általában egyszer jön és utána már csak a bárcsak kategória marad. Erre fel vagyunk készülve ekkora apparátussal és ennyi tisztviselővel? Több sikeres felsővezetőről tudom, hogy a kocsijában mindig van egy-két prezentáció, ami általános, de ha a helyzet úgy hozza, rögtön tudja prezentálni. Fel van készülve minden lehetőségre és profinak akar látszani.
Ha mondjuk egy nagy vég azt mondaná, hogy fizetném a teljes ifiprogramot vagy válogatottat a következő 5-10 évben és szeretném azt tudni hogy az mennyi lenne nekem, lennének-e konkrét számok indoklással? Nekem is le kell tolni a külföldi tulaj torkán ezt, ő pedig számításokat és indoklásokat vár hogy miért pont a foci. Vagy hasraütünk és azt mondjuk hogy 50 milla, nem tudom miért de ebből csak lehet valamit összehozni. Ez elég komoly hogy valaki ebbe ennyit öljön?

Szóval csak remélem hogy a tavalyi nagy csend igazából egy szorgos nagy melóval telt megfelelő szakértőkkel és tényleg készen áll a szövetség arra, hogy ha eljön egy ilyen pillanat, akkor élni tudjon vele. Mert a kommunikáció vagy önreklám még mindig azon a szinten van, ahol anno elkezdődött. Jó év lehet ez a kitörésre, csak ne járjunk úgy mint Potrien őrmester mikor megkérdezte a köztársasági elnök úr ugye. Ha másért nem talán a válogatott tudja hozni ezt az ingerküszöböt.

Döntő volt, mérkőzés nem

Túl vagyunk az idei döntőn, és azt hiszem akár milyen sapkában is nézte végig az ember a hatodik bólt, akadhat hiányérzete: kivéve mondjuk a hangulatot vagy szurkolást.

De kezdjük az elején, illetve igazából a mérkőzéssel. Sok mindent lehetne írni ezzel kapcsolatban, de felesleges. Mintha 2 különböző osztályban szereplő csapat játszott volna egymással valami charity vagy hasonló esemény apropóján. Az, hogy félidőben már futóórára váltott az elviekben két legjobb hazai csapatot felvonultató összecsapás, mindenképp hazavágta a sportértékét a döntőnek: azt hiszem ilyen szempontból mindenképp csalódás volt a Tigers játéka, főleg hogy küzdeni akarásból eddig azért tudtak mutatni valamit.
Ennél azonban több kellett volna. Amikor már az első negyedben a második sikertelen punt-ot hozta össze a nyíregyi alakulat, már látszott az, hogy ennek a meccsnek igazából csak adminisztrációs jelentősége lesz, ilyen hibákat még div 2/3-ban sem illene összehozni egy magára valamit is adó csapatnak, nemhogy egy döntőben. Nagyon hiányzott -szemmel láthatólag- a speciális csapat felkészültsége a kihívónál, de ugyanez jellemző volt a többi csapatrészre. Az Offense-ük semmivel sem tudta meglepni a Farkasokat, mondjuk sok új momentum nem is volt látható, üdítő színfolt volt az, ha a QB futások hatására becsúszott egy-egy sikeres drive: köszönhetően Vasyl "Overdose" Jordannak. A többi futás szinte reménytelen volt, a passzok nem mentek, és ezt nem nőtte túl a védelem sem: egy hazai szinten komoly erőpróbának számító Cseperkáló futást nem lehet megállítani flagfoci eszközökkel, mert csak a tackle az, amivel pirosra lehet állítani a lámpát ilyen esetekben: az amúgy is gyenge napot kifogó bal oldali defense simán bemutatott 4-5 mistackle-et adott futás esetén, amelynek a vége vagy TD vagy 30+ yardos futás lett.



Óriási Wolves dominancia és tanácstalanság a túloldalon: tulajdonképpen a második félidőre már unalomba fulladt a mérkőzés, hacsak nem az volt a kérdés, hogy legalább egy becsület TD-ig eljutnak-e a Tigrisek, azonban ez nem sikerült és egy 58-0 kerül be a könyvekbe, ami a végeredményt illeti.



Pedig a nézőkön nem múlt semmi. Nagyon sokan voltak kint, talán ez köszönhető a Sport TV-nek (sok MAFSZ promó nem futott ez ügyben) és jó volt látni a szinte teltházas lelátó részeket a még 100%-ban nem lebombázott ülőhelyes részen ahol jó szokás szerint elfért egymás mellett a feketén a hófehér is.

Mert van igény a jó (?) focira: pontosítva egy jó foci lehetőségére van igény. A vendégszurkolók iszonyú jó hangulatot csináltak a lelátón már a kezdetekkor, tényleg szurkolni jöttek, és tényleg megpróbálták jól érezni magukat: szemmel láthatóan többen nem voltak már érkezéskor sem szomjasak, annak ellenére, hogy többen is hiányoltuk a sört mint italt a büfékből.



Sok néző, sok érdeklődő: hacsak önmagában nézem kiragadva ezt az eseményt, azt hiszem maga a lelátói hangulat az, ami megfoghatott bárkit is, aki kiemelte a valagát a fotelből és először nézett végig élőben egy ilyen összecsapást. Maga a program is jó volt, a cheercsapatok nagyot alkottak, igazán kellemes alapozást adtak a meccsnek előtte és a szünetben is. Az énekes fószer által előadott repertoár nekem nem jött át: annyira messze volt a korábban már megalapozott hangulattól mint Makó Jeruzsálemtől: nem hiszem hogy ilyen filmslágerek magyarul/musical dalokra vevő/kíváncsi a publikum, a bevonulása meg valami kandikamerás pillanatokat idézett: talán az utolsó Queen adaptáció mentett valamit az egész produkcióból, csak azt nem értem, hová lett a beharangozott 80-as évek feeling (főleg rock feeling ugye).

Pár egyéb megjegyzés...

Flyer: Halál ciki, ha egy szövetség olyan tabellát ad ki, amelyről hiányzik egy résztvevő. Én nem tudom mit vétett az Eger, de hogy kimaradtak a tabellából az elég gáz. Nem is értem hogyan tudtak kimaradni: mivel se az elején, se a végén nem ők voltak. Vajon miért nem sikerült valakineklegalább nyomdába küldés előtt visszanézni a produktumot? Az elnök úr legközelebb pedig az aktuális év szurkolóit köszöntse, ne a tavalyi Hungarian Bowl közönségét, vagy ha marad a kopi-pészt, akkor illene javítani a római számokat is évről évre.

Büfé: volt összesen kettő, meg egy kávés. Utóbbi szponzor is (hogy a faszba?) miközben olyan áron adták a kávéjukat, hogy azt egy jobb kategóriájú étterem is megirigyelhetné (560 Ft). A pohár meleg tea 450 Ft-ért viszont faszkorbácsot ér, bárkinek is, akinek nem száradt le a keze, mikor ennyit volt pofája érte kérni! A hotdogosoknál kerek 500-ért tolhatott az ember be egy hotdogot, viszont akkora sorok alakultak ki előttük, hogy szerintem sokaknak elment a kedve ahhoz, hogy egy évben egyszer legalább kézben a kajával/piával üljön végig egy ilyen mérkőzést. Az egyiket én is ott hagytam negyed óra sorbanállás után: esélytelennek látszott... Ennyire alulra kalkulálták a nézőszámot? Másik nagyon gusztustalan dolog volt az elhelyezésük: a felállított Toi Toi sor mellé két oldalt lebaszva már csak a Jó étvágyat felirat hiányzott, hiába no, ami praktikus a tetrisben, az mondjuk egy élő esemény kapcsán nem a legoptimálisabb megoldás. Nyilván a hermetikusan elzárt VIP résznek ilyen gondjai nem voltak, a plebs néha megkapta a nyakába fentről a kiöntött kólát, egyebeket, de hát ugye fontos emberek ültek ott, látszik is az éves költségvetésekben a szponzori támogatások sokszámjegyes mutatószáma :)



80-as évek hangulata: Ezt bevallom, direkt kerestem mi lesz, de nem találtam. A stadion oké, ennek megfelel, de hogy mi volt még arról vagy lemaradtam vagy nem vettem észre. Árakban se volt az mondjuk, nem is merek belegondolni, ha kijött egy kétgyermekes család mennyit tudott volna elenni/elinni az a 3 óra alatt (és még bizbaszárus nem is volt)

A kezdőrúgás rögtön műsorváltoztatással indult: a Sport államtitkár helyett valami ismeretlen nő -aki egy hatóság vezetője- végezte el: ezek szerint lesz MAFSZ TV vagy mi, gondolom azért volt ott hogy két szendvics közt ilyenekről csevegjenek odafenn.



Nagyon sok pozitív dolog volt: ezek 99%-a a nézőknek köszönhető. A hangulat, a tömeg, meg persze a jóidő is megalapozta azt, hogy egy döntőhöz méltó esemény történjen megrendezésre és az ember csak nem adta fel, mert ugye egy évben egyszer van ilyen. Sok gyerek kint volt, így lehet erősíteni a lassan unalomig elkoptatott jelzőt, miszerint a foci egy családi esemény: a jövőben mondjuk -európai és tengerentúli szokásokhoz híven- lehetne ilyen jellegű foglalkoztatókat kialakítani: hiszen ha ez egy esemény, akkor nem muszáj csak a BVSC gyepében gondolkodni: van elég placc körben, ahová tényleg lehet kiegészítő programokat felhúzni és amelyekre gondolom a szponzorként lobogtatott őrzővédő cég is tud figyelni, nem csak arra, hogy jóskapista ne menjen fel a VIP páholyba.



Ilyen plusz lehetne az is, hogy a más csapatok szurkolólányait a meccs alatt is foglalkoztatja a rendezőség: teljesen más hangulatot tud adni egy döntőnek, ha nem csak a 2 érintett csapat kisebb-nagyobb pomponcsapata igyekszik hangulatot gerjeszteni, hanem mondjuk 10+ csapat. Ezúton is köszönet a kommentátoroknak, nagyon jól érezték, mikor kell kicsit megmozgatni a nézőket, le a kalappal. A Tigers szurkolóknak meg el kellene srácok magyarázni otthon, miért ne akkor szurkoljunk teli torokból, amikor ők támadnak :) Sokan ültünk köztük és általános derültséget okozott, mikor rákapcsoltak a dudák/dobok az Offense akciói alatt :)

Amúgy maradt minden a régiben. Nincs új bajnok, még csak megszorítani se tudták. Lehet hogy a BVSC összeforrt velük. Ezen még a WADA sem fog tudni változtatni. Ezúton gratulálunk a Farkasoknak a negyedik bajnoki címért és a Tigriseknek az idei szezonért.

Viszont a hangulat és a sok-sok néző bebizonyította, hogy van élet addig is, amíg nem lesz egy igazi kik-ki meccsük hazai ellenfél ellen a címvédőnek.