Ez nem volna egy rossz irány, sőt talán jó is volna ha tudna állandósulni és ha valami kerülne péntekre, akkor szinte teljesen lekoppintottuk a kinti menetrendet, igaz magyar naranccsal, de ez lenne a kisebb gond.
A nagyobb az, hogy a hazai bajnokság - kiemelkedően a div. 1.- átalakult egy randombajnoksággá amit nem csak az az idióta szabály tett lehetővé, hogy gyakorlatilag csapatonként 15 játékos kivételével bárki bárhol játszhat, ha volna női bajnokság, akkor ott is, mert Semenya óta tudjuk, hogy nem minden nő, ami annak látszik, ez meg különösen igaz lehet az ilyen nőies sportokban :) A randombajnokság nagyobb baromsága ez az egymeccses tilitoli, olyan joker a pakliban, amit be lehet vetni, ha épp úgy hozza a sors. Eddig többen vetették be, mint lassan amennyi mérkőzés lement, így közelítünk ahhoz a kereskedelmi tévészokáshoz, hogy két reklámblokk közt adunk valami műsort is, ami itt úgy jelentkezik, hogy két (há, négy) elmaradt mérkőzés közt csak lejátszanak egyet, ami az eredeti sorsolás alapján ki lett tűzve.
És most nem vis maior-ról beszélünk, ahol természetes a történet, hanem más okokból, gyanítom itt is erősen beszaglik ennek a kiskapunak a fennmaradása a sok nemzetközi meccses kersztbejátszással, így a kettő viszont alapjaiban baszta szét az idei első osztályú menetrendet és ami a fontosabb, az egész komolyságát vagy szavahihetőségét.
Nézegetem a véleményeket, és van egy állandó minden évben a szokott klisék (együtt a fociért meg fogjunk össze, stb) mellett: ez az évad már el lett rontva, na majd a következő. Ez egy olyan de ja vu, egy olyan hegyes kavics a cipőben, amelyet ha vinnyogva is, de ki kell kezelni, mert ezzel lehet egy eutanáziát megúszni, de a totálkómás fekvőbeteg 10 év múlva is csak vegetálni fog, ahol újra elhangozhat az, hogy az idei már megint el lett szúrva. Az ideiben csak annyi a különbség, hogy egy hónap se ment le, már lejött a dolog, és hol vagyunk még a rájátszástól vagy az új elemként bevezetendő WC lebonyolítástól vagy a max 35 pontos különbözet értelmétől (és azok tanulságaitól).
Hogy faszább legyen az egész, nyilván hogy most esett vissza nullára az amúgy is takaréklángon működő szövetségi információáramlás, mert BKV megoldásokat idéz az az időzítés, hogy mikor cseréljünk valamit (ti. szervercsere bajnokság alatt, nem holtidőben, BKV esetén meg ugye zárjunk utakat mikor csúcsforgalom van). Nagyjából az a helyzet, hogy jelenleg követhetetlen, hogy ki mikor játszik, vagy kinek mikorra milyen meccset halasztottak valami indokból. Max a csapatok oldalán lehet ezt követni, vagy ha épp az FB-n valaki már előre jelzi hogy hétvégén meccs van. Nota bene, a szövetségi törzsfejlődés jelenlegi szakaszában még nem jutottunk el arra a szintre, hogy a magyar szövetségnek legyen egy like-olható FB oldala, pedig ha a Turó Rudinak meg Vili a verébnek van már, akkor talán érdemes lenne ránézni a naptárra és rádöbbenni hogy hahó 2011 van, már nem a nyolcvanas évek, sőt van okostelefon is, meg függők, akik azt is kiteszik a 4square-re hogy ha szarni mennek a szomszédba, és lehetne még számos apró hasznos dolgot említeni, de felesleges.
Kiszámíthatóság, átláthatóság. Ami tavaly is hiánycikk volt, csak más dimenziókban. Most maximum terjeszkedik, mint a rák és fertőz tovább, ahol eddig még nem járt.
Visszatérve a szombathoz, háromból három magyar siker, ez tényleg klassz kis eredmény, kár hogy a pesti meccseken nem sikerült összehozni az időharmonizációt, így az ember dönthetett hogy törököket néz az angyalföldi talponállóban, vagy beszottyan egy másodosztályú Monarchia emléktúrára, ahol egy osztrák bajnokin üti egymást egy magyar meg egy horvát csapat. Habsburg Ottó elégedetten raccsolhatott volna ennek láttán és loboghatna a sárga-fekete kétfejű sasos címer a Divide et Impera jegyében. Egyedül az ex-Miami-s Thomas lógott ki ebből a képből, amivel a Hurricanes se tudott sok mindent kezdeni, de egy fecske nem csinál nyarat.
Wolvesnál újra felbukkant Jordan, ezek szerint megint lesznek ilyen áthallások nem csak a Győrnél, hanem a Wolvesnál is, ha már nemzetközi a liga, akkor kicsit dobjunk be egy kis humán szteroidot még, a statisztikák (ha vannak/lesznek) egy év múlva sem fogják ezt az úri huncutságot kiemelni.
Vasárnap egy kettős meccs, furcsa módon a magasabban jegyzett mérkőzés lett kvázi az előmeccs a rendező jogán, ami ebből a szempontból (mármint rendezők) érthető, ellenben érdekes kontrasztot ad annak, mi is az értéke a divizió egynek a kettőhöz képest (vagy ha tetszik mi a különbség köztük). Az amúgy halványocska Titans rommá verte a Veszprémet, ezzel szerintem bentmaradt a divizióban, a másik meccsen meg a Sasokat tépte meg a Tehenészek kiscsapata.
Hogy ki játszott és ki nem a kiscsapatban, szerintem nem érdekes. Nyertek. Pont. Sírni a győztesnek szabad, ahogy mondani szokták. Amúgy is szépen fejlődik magától a C2, járható/követhető út másnak is.
A szabályok azért vannak, hogy betartsák őket (mások szerint meg hogy áthágják, tudom).
Ezzel lehet élni ahogy sokan teszik.
Adott esetben lehet együttélni élni is ahogy teszik néhányan.
És néha néha visszaélni is, ahogy szintén van példa rá.
Az utóbbi a legnagyobb baj etika ide vagy oda, csak mint sportot nézve.
A sport megtanít becsületesen győzni vagy emelt fővel veszíteni. A sport tehát mindenre megtanít. (E.H:)
