2014. február 11., kedd

Év eleji töprengő


Így február táján az ember elmereng arról hogy tulajdonképpen mivel is lehetne jellemezni a hazai focit, vagy inkább azt a részt hogy miben is volt előrelépés a korábbi évekhez képest.

Leginkább nyilván ami szembetűnő, az az hogy ahogy várható volt, semmi sem tart örökké és 2013-ban alulmaradt a Wolves a magyar nagydöntőben a Hurricanes-el szemben. Nem érzem magam elfogultnak, mindössze ezen tény annyiban örvendetes a számomra, hogy talán mostantól több ki-ki meccs várható idehaza is, és lesz olyan hazai csapat aki képes megfogni a Farkasokat akár akkor is, ha nagy a tét. Eddig ez ugye nem egy jellemző történet volt, viszont alsóhangon kell egy sportág életében a nem papíralapú rivalizálás, hanem a tényleges esélyesség. Egy kicsit korainak érzem még ezt rivalry-nak hívni, persze a hazai utcabulvár marketing szeret rögtön nagyívű jelzőket aggatni minden eseményre, legalább olyan szinten, ahogy Faragó is talál minimum 3 történelmi eseményt minden vasárnap esti, unalomba fulladt  szalonmeccsen is. Nyilvánvaló, hogy a múltbeli történtek miatt van feszültség a két gárda közt (van még ennek igazán jelentősége?), de azt hiszem akkor vesz ez egészséges irányt, ha majd ezt a korábbi tüskéket felváltja az a hozzáállás, amit a sport vált ki a csapatokból. Szvsz várjunk ezzel pár évet és még jó pár hasonló, magas (?) szintű összecsapást és akkor tényleg valami elindult itthon is.

Persze 2 fecske nem csinál nyarat, és itt vannak bajok, mert a vidéket tekintve mostanság nem nagyon vannak bajnokesélyesnek mondható csapatok, a korábbi bajnokok fakulnak és jobb esetben is stagnálás van mint erősödés. Pedig nélkülük nem fog menni ez a dolog, vagy oda lyukad ki az egész ahonnan elindult, csak 20+ hasonló(an szar) csapattal és futottak még bajnokságokkal ahol minden évben majd ugyanaz a két csapat dönti el ki nyer abban az évben. Márpedig ez nem lehet cél.

Elindult a válogatott is, bár ez pont ebben a sportban egy kicsit másabb mint a megszokott. Ami nagyon pozitív evvel kapcsolatban, hogy már most látszik hogy nem lesz úgy elbaszva mint anno a Kelet-Nyugat All-star gála a kezdeti években, mert azt még minősíteni is kár lenne.

Ami inkább emlékezetesebb maradt, az a személycsere vagy cserék a vezetésben, elméletileg majdnem egy év volt az új elnök regnálása alatt elindítani olyan folyamatokat, amelyek korábban nem indultak el, ilyen vagy olyan okokból. Na ebből sok minden nem látszik még, pedig gondolom az a sok csapatvezető tisztában volt Árpa elnökké választásakor azzal, hogy neki 2014 az új filmje körüli sertepertéről fog szólni. Komolyan szurkolok annak, hogy legyen ideje és energiája arra hogy a focival is tudjon foglalkozni valós eredményeket felmutatva, és sikerüljön olyan szervezetet felépíteni, ahol nem neki kell egy one-man show-t letolni ha egyről a kettőre akar jutni a foci. Gondolom mindenki azt várta hogy majd ő hozza a szponzorokat meg a zsét a fociba és minden jobb lesz, de azért ez sommásan fogalmazva elég egy Dollárpapa felfogás, inkább tartok attól hogy amikor felmerül valakiben az a kérdés, de kérem szépen, ki fog itt valós és reális segítséget (főleg anyagi) nyújtó szponzorokat felkutatni, tárgyalni stb, akkor mindenki abban bízik hogy majd más. Majd az elnök. Majd a Mikulás. Majd a Jóisten.

Mert oké hogy tagcsere hegyek lettek az elnökségben -szó se róla nem hátrányára-, meg sikerült szétválasztani az elnöki és főtitkári pozíciót, de ebből kívülről annyi látszik, mint a hetvenes években pártállamunk szervezeti felépítésében mutatkozó főtitkár versus pártelnök megbontást. Amíg nincs eredmény, addig ez csak formai variálás. Amíg nincs stratégia, üzleti terv, stb minden csak amatőrök álmodozása a frankóról.
Az az érdekes hogy a körülöttünk lévő országok gyorsvonati sebességgel száguldanak el mellettünk (lengyelek, szerbek, mostmár a szlovákok is, a románok még talán nem, az osztrákokról nem is beszélve), de valahogy csak nem tudunk még másolni se modellt pedig mindegyik elég más alapokra épít. Ha tippelnem kéne, mi majd megoldjuk magunk, nem kell nekünk más példa, hogy lehet jól csinálni, vagy hogy nem szabad csinálni. Ugyanaz a kutyaszar, amiben más hazai sportszövetségek már beleléptek és ott is várnak a csodára meg a szponzorra meg ki tudja mire vagy kire.

A foci viszont ilyen szempontból hátrányban van. Nem olimpiai sportág és egy jó darabig nem is lesz az (amíg az NFL nem fogja ezt támogatni, ehhez viszont új komisszárra és új irányra lenne szükségük, amelyet anno Tagliabue kezdett el), ez pedig elég végzetes fekete pont idehaza a támogatásokat illetően. Ezen vágott még egyet a TAO törvény is ahol korlátozták a kedvezményezetti kört, ez pedig a piaci támogatást vágta hanyatt, mert egy komolyabb támogató esetében nem mindegy hogy van-e adójóváírás vagy nincs. 2016 pedig olimpiai év, azaz mostantól gyakorlatilag arra fog ömleni minden állami forrás, tökmindegy hogy ha ágybavizelés a sportág, ha kvalifikáltunk, kapni fog a nagy közösből.

Így maradna a piaci alapon működő szponzorálás, vagy a sportban szokott pénzmosoda (persze ez csak urban legend ugye). Utóbbit hagyjuk, előbbihez meg igazából semmi sem adott. Illetve annyi hogy befogadó szervezet van, de mi van még? Illetve az évek óta húzódó szövetségi átalakulás körül kialakult töketlenkedés milyen fényt vet az egészre?
A korábban idézett más szövetségek által megtisztelt kutyagumi, amelyet juszt se akarunk elkerülni (csak tessék megnézni valamelyik sportadón egy speciálisabb sportág szakkomentátorát hogy milyen problémákat hoz fel, ugye ismerős lesz?), kell nekünk hogy a foci is beálljon ebbe a sorba.

De legyen csoda, előre te magyar unortodox modell és bejelentkezik valaki, egy tőkeerősebb cég, hogy lenne neki sok pénze és amúgy meg imádja a focit (vagy nem de lát fantáziát benne), tessék mondani jó helyen lenne a pénzem? Jó helyre tenném ha ide hozom és nem mondjuk környezetszépítésre vagy gyermekétkeztetésre, stb fordítom? Jön nekem ebből vissza valami goodwill féle vagy bármi mérhető népszerűség? Mi az alja és a teteje ennek az összegnek illetve mire lesz fordítva? Mik azok a célok közép és hosszú távon ami mögé be tudok állni, sőt már úgy terveznék hogy úgy adok több éven keresztül támogatási pénzt, ahogy a tervek megkérik (ha tetszik az adott program akár finanszírozom is).

Na ehhez kellene egy üzleti terv és egy szakmai terv. Nem csak egy évre, hanem évekre előre. Számszerűsítve, konkrétan és nem általános lózungokat, semmitmondó tartalmakat  megfogalmazva. Pláne nem azt is az év közepe/végén felmutatva.

Azt hiszem a kanadai és jenki vonalon van több olyan történet, ami azt ecseteli hogy mindig készen kell állni a lehetőségre és ha eljön akkor élni vele. Általában egyszer jön és utána már csak a bárcsak kategória marad. Erre fel vagyunk készülve ekkora apparátussal és ennyi tisztviselővel? Több sikeres felsővezetőről tudom, hogy a kocsijában mindig van egy-két prezentáció, ami általános, de ha a helyzet úgy hozza, rögtön tudja prezentálni. Fel van készülve minden lehetőségre és profinak akar látszani.
Ha mondjuk egy nagy vég azt mondaná, hogy fizetném a teljes ifiprogramot vagy válogatottat a következő 5-10 évben és szeretném azt tudni hogy az mennyi lenne nekem, lennének-e konkrét számok indoklással? Nekem is le kell tolni a külföldi tulaj torkán ezt, ő pedig számításokat és indoklásokat vár hogy miért pont a foci. Vagy hasraütünk és azt mondjuk hogy 50 milla, nem tudom miért de ebből csak lehet valamit összehozni. Ez elég komoly hogy valaki ebbe ennyit öljön?

Szóval csak remélem hogy a tavalyi nagy csend igazából egy szorgos nagy melóval telt megfelelő szakértőkkel és tényleg készen áll a szövetség arra, hogy ha eljön egy ilyen pillanat, akkor élni tudjon vele. Mert a kommunikáció vagy önreklám még mindig azon a szinten van, ahol anno elkezdődött. Jó év lehet ez a kitörésre, csak ne járjunk úgy mint Potrien őrmester mikor megkérdezte a köztársasági elnök úr ugye. Ha másért nem talán a válogatott tudja hozni ezt az ingerküszöböt.