Egy éra vége

Hivatalos bejelentés:

Tájékoztatom a MAFSZ tagságát, hogy a mai napon a saját döntésem alapján a MAFSZ Alapszabály 20. §. 6. b pontjában leírtak szerint lemondok a MAFSZ elnöki tisztemről. A döntésem oka, már 2005-től meglévő betegségeim utóbbi hátrom hónapban jelentős mértékű felerősödése, amely nem teszi számomra lehetővé azt, hogy eltudjam látni a MAFSZ elnöki és főtitkári mindennapi teendőket. A mai bejelentésem alapján rendkívüli tisztújító közgyűlés hívok össze 2013. március 29-re a MAFSZ Alapszabály 17.§ 2. pontja, 18. §. 1.4 pontja alapján.

20113. február 22.
Tóth László
MAFSZ elnök


Először is kitartást és gyógyulást Laci bácsi, habár amit és ahogy csináltatok, nem tudtam minden pontjában egyetérteni, de mint személyes ismeretség, csak a legjobbakat tudom kívánni és reménykedni abban, hogy semmi komoly baj nincs és nem is lesz. De az egészség nem vicc, nincs semmi ami fontosabb lehet nála.


Egy új éra kezdődik, bárki bármit is mond március 22.-e után (előrébb került egy héttel a találkozó), és bevallom nagyon kíváncsi leszek a változásokra. Nagy illúzióim nincsenek azzal hogy óriási változások lesznek, de azért most eljönne egy időpont amikor pár szervezeti dolgot a helyére lehetne tenni, ehhez csak annyi kellene hogy lesz elég tökös tagszervezet aki meglépi.
Ha tökös még legyen mellette intelligens is, és képes legyen perspektívában/jövőképben gondolkodni, nagyon hiányzik ez, sokat segíteni ezen az állott levegőjű, amatőr szagú dolgon, hogy kikecmeregjen abból a kátyúból, amibe beragadt. Elindul-e a dolog végre a (fél)professzionalizmus felé a mostani mókusőrs-os ad-hoc pontból.

És ha már tökös is meg intelligens, lépes lesz-e kommunikálni időben másokkal, terveket, lehetőségeket egyeztetni, hogy ne valami gyors tűzoltás jellegű eredmény szülessen, hanem jobb esetben értelmes döntés, rosszabb esetben átmeneti megoldás, időt adva az alapos munkának.

Mindegyik járható, csak az esélyt kell felismerni. Ami pedig ennél is nehezebb, az az hogy élni is kell vele.

Nagyon szívesen olvasnék jelöltekről, hátha lesz több is, hogy tovább álmodjak, programokkal, tervekkel közép- és hosszú távra. Olyannal ami publikus és meghalad 2 oldalnyi Powerpointot :) Ami nem csak a nevében terv/program.  Ehhez persze több jelölt kellene, és nem csak tölteléknek, aki azért van, mert kell hogy legyen valaki. Ehhez az is kellene hogy tisztázódjon az is, hogy biztos nem kellene-e szétválasztani az elnöki és a főtitkári szerepeket (hívjuk ezt oskolai nyelven az operatív és stratégiai szerepek elkülönítésének), és a sor végtelen, pedig ez mind nem is pénz kérdése.

Izgalmas hetek elé nézünk.

Super Bowl reklámok

A Super Bowl-lal kapcsolatban már számos dolog átért hozzánk is, egy valami viszont valószínűleg sosem fog: a reklámok.
Mármint a tévében, mert ugye a hazai közvetítő értelemszerűen nem adja, helyette marad a hazai fantáziátlan és harmatgyenge reklámszpotok tömkelege, amelyek annyi fantáziát/kreativitást rejtenek magukban, mint csigában a lökhajtás.
Pedig lenne igény, és szerintem főleg egy amerikaifocira nyitott közönség még tudná is, hogy vannak időszakok, mikor igenis elvárás lehetne egy kicsit meghökkentőbb, de ízléses és vicces reklám a végtelenül unalmas "TD magazin februárban, vedd meg bazmeg mert Tom Brady pózol benne kétcsíkos piros mackóban" figyelemfelhívások helyett.

Számomra mindig nagyobb érdeklődésre tartottak számot a direkt SB-re készült reklámok a félideji show-k helyett, az idei Xena-hasonmás performansz meg pláne nem ütötte meg az ingerküszöbömet.

Idén nálam a Taco Bell reklámja mindent vitt :)




ui.: A MAFSZ helyében megfontolnám, hogy felajánlanék egy aggregátort az NFL-nek :) Csak hogy erősítsük a 2 szövetség közti kapcsolatot :)

Zseniális

Az a jó az internetben, mert mindig akad valaki, aki nagyon ráér és képes összehozni határozottan élvezetes fake trollkodást.
Mivel holnap Patriots-Broncos lesz, így elmondhatjuk, hogy még időben csatlakozott az ismeretlen szerző a felvezetéshez. További szerepekben a többi irányító :)

Hogy Futball (is) Legyen

Talán így is lehetne magyarosítani a HFL-t, amely amúgy minden elemében megfelel a tudtommal még életben lévő magyar nyelvtörvénynek :), de most igazából nem is magáról a HFL-ről akarok szöszmötölni, -mert megér egy külön misét- hanem talán arról, ami most zajlott le a hétvégén, a Hurricanes-Wolves megmérettetésről.

A legjobb a dologban az volt, hogy nem lett elfuserálva az a virtuális előjáték, ami nyilván megelőzte a csatát, aki valamennyire nyomon követte az elmúlt évek hazai szappanoperáját, tudja miről beszélek. Nem voltak kisded és kispályás "Eljött a bosszú" meg "Majd most megmutatjuk" jellegű üzengetések és felvezetések, hangsúlyozom szerencsére, ez már korábban is inkább visszás volt, mint nyerő (lásd pl. Rebels esete a Titansba disszidált volt vezetőkkel). Viszont meg lett találva az a pont, amire rá lehetett harapni, mint gyöngytyúknak a takonyra, márpedig hogy kéremszépen itt lesz két olyan csapat akit még másik magyar gárda nem győzött le.
Ennek pedig hímsoviniszta társadalmunkban remek értéke van, mert egy szüzesség elvesztése az felírandó, vannak olyan helyek a Távol-Keleten ahol ezreket, tízezreket pengetnek egy ilyen alkalomért, és nem forintban, hanem dollárban és ki tudja mekkora az összeg ha egy rakat 30-40 fős brigád a szenvedő alanya.
Szóval egy maradhatott, még a port.hu is megírta, hogy valószínűséggel valaki elveszti ezt, márpedig nincs az a Matolcsy aki erre a valószínűségre nem tette volna fel a teljes hazai GDP-t, hogy nem marad két érintetlen itt a Kárpát medencében. Még akkor sem, ha a szünetben lopás lett volna mondjuk a büfében és lefújják a derby-t.

Amúgy másik oldalról végül is halálmindegy volt a mostani összecsapás (presztízsen kívül), mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a háborút azok a csúnya bácsik szokták megnyerni, akik az utolsó csatát megnyerik. Márpedig ez egy liga, igaz karcsú derékban,  de lesz döntője, amelyet várhatóan ugyanaz a 2 csapat fog megvívni, mint aki most belekóstolt egymásba. Tehát jött egy előétel, egy kis kóstolgatás és ha úgy nézzük kinek volt igazából veszítenivalója, talán nem hiba azt mondani, hogy a Farkasoknak. Ők veszthettek, a másik fél nem nagyon, csak nyerhettek a helyzeten. Persze a lehetőséggel élni is kell, és erről hivatott dönteni a szombat.

Szép hosszú sor kígyózott a bejáratnál, de elég jól haladt a beléptetés-fizetés, sőt miután a kötelező szalagragasztgatást is sikerült egyéni szocproblémára bízni (addig álltál és vártál, míg rád nem került a billog), fel is gyorsult és kb 10 perc alatt túl voltál a sorbanálláson. Volt valami szivacs ülőféle is, de hogy az most pénzért volt vagy minden jegyhez járt egy seggrevaló, az nem derült ki, mert csak bánatos bociszemek meredtek az emberre, szóbeli információ nem. Mindenesetre jó ötlet a dolog, mert a hazai szutykos-retkes ülőkék mellé jól jön egy ilyen, főleg ha betonra kell ülni és nem akar még az ember akut aranyérproblémákat.

Közben belehúztak a csapatok, és rögtön be is mutatták a hogyan veszítsük el a labdát marha gyorsan. A bemutatót a vendégek nyerték 2-1 arányban, mindezt az egymást követő drive-ban, talán a kezdeti idegesség (van még ilyen rutinnal rendelkező csapatoknál?) volt az indok, pláne hogy később nem volt ez jellemző a meccsre.

Maga az első negyedben érdekes módon a hazaiak domináltak, valahogy mintha nem működött volna a Wolves semelyik részegysége, pedig a fizikai különbség szembetűnő volt. Kialakult egy 14-3 a fordulásra, a vendégek mintha nem tudtak volna mit kezdeni a hazai gyorsasággal, az Offense meg egy satnya field-goal-ig jutott. A negyed performansz-a a pálya mellett zajlott a manuális eredménykövetőnél, ahol a nagyérdemű publikum Csillag Születik szinten láthatta a "Szőke nő és a számok" előadást, ahol az erőben zavart okozott egy nyolcas, aminek igazából nullának kellett volna hogy legyen, de hát a kettő között tulajdonképpen egy darázsderék van. Így mikor minden a helyére került, már nem vezettek a vendégek 83-ra, maradt a 03 és lehetett tűnődni azon, hogy a második negyedben lesz-e változás vagy totál meglepi a Hurricanes a Wolves-t.

Hát lett. Igazából mintha kicsengettek volna az isiből, mintha a kezdeti tűz (szél) kialudt volna és a farkasfalka elkezdte azt a játékot játszani, amit szokott. A darálós, szinte csak futós playeket, ami ellen úgy tűnt nem volt ellenszere a hazaiaknak. A piros-fekete gólemfal darált, zárt, nyitott és blokkolt és fordított az eredményen, miközben a hazai Offense elakadt már az elején. Nagyon úgy tűnt hogy eldőlt a meccs, valahogy semmi biztató nem volt a félidő közeledtével a hazaiak játékában, mintha a vendégek akarata átvette volna a dominanciát.
Jöhetett a szünet és kérdés volt, fel lehet-e újra pörögni a Hurrikánoknak a kezdeti tempóra, plusz számítani fog-e a két oldalon a fizikai fáradás ahogy jön a meccs vége.

És ahogy egy fordulatos meccsen illik, megint fordult a szél/lapjárás, és újra ott voltunk ahol az elején. Mintha leült volna a vendégcsapat és először a védelmük nem találta az ellenszert a hazai támadásokra, majd a Farkas támadások haltak el nagyon hamar, leginkább már az első 4 kísérletben. Nagyon furcsa volt látni, hogy az addig magabiztos Wolves futások onnantól tulajdonképpen nem működtek, ennek ellenére valahogy a passzjáték mennyisége nem emelkedett a korábbiakhoz képest: talán az volt a terv, hogy ha ez eddig ment, akkor menni fog ezek után is. De nem ment, nem tudom mi hangzott el az öltözőben a Hurrikánoknál, de feltámadt a csapat, Kovács edző titoknak minősítette az elhangzottakat, így kénytelen vagyok feltételezni, hogy Francesco a teljes Defense-t megfenyegette azzal, hogy ha marad az eddigi futás elleni védelem, másnap mindenki Salzburgban ébred és nem fogja tudni hogy került oda.

A kulcs ahol eldőlt talán Bencsics 60+ yardos futása volt (és a vele összehozott +1 TD-nyi előny), ott látszott hogy felszabadult a hazai csapat, igaz előtte olyan idegőrlő drive is volt, ahol red zone-on belül kétszer is kapott a Wolves 15 yardos büntetést, mégis kb a kiindulópontra jutott vissza a csapat, mert a támadók is meneteltek hátrafelé mindenféle büntetés miatt.

A végére az volt a kérdés, hogy lesz-e feltámadás, vagy újabb fordulatpont, de nincs Karácsony, szvsz elmaradt a feltámadás, talán nem is akarta a győzelmet annyira a Wolves, mint a Hurricanes.

A lelátó rendesen megtelt, nagyon kíváncsi voltam, hogy a hazai szinthez képest rendesen megtámogatott figyelemfelkeltés mekkora eredményt hoz. A jelek szerint megérte, mert a nagy-lelátó tele volt, előtte meg a futkosó is töltődött a fentre már nem férő emberekkel. Ha a stadion túlsó része nem úgy nézne ki, mint a BVSC stadion nagy része, lehet hogy oda is osztódott volna a tömeg, persze a büfé olyankor elég messze van, de azt a bogáncsos-csigahéjas részt majd akkor kell rendberakni, ha ezt a nézőszámot sikerül állandósítani. Persze ehhez kellene még minimum 2 ilyen hazai csapat, és oda-visszavágós alapon játszatni őket, hogy egy ilyen összecsapás ne olyan gyakori legyen, mint a szex 70 év felett. Az alapok (etalon) adottak, de én úgy gondolom a legfontosabb üzenete ennek a mérkőzésnek az volt, hogy igenis van igény a (hazai szinten) kiemelt színvonalú összecsapásokra, mert  vonzza a nézőt és nem is kis számban. Ha pedig a háttér (nem a csapatoké) a kiírás mellett többet is megtenne ezért a célért, el lehetne mondani, hogy ha mást nem, de ezt nem hagyták bekerülni a meg nem valósult elképzelések nagykönyvébe. De ez egy más történet...

Ami nagyon meglepő volt, az a zászlóerdő. Ha jól tudom kb 210 yard hazai- és 170 yard vendégbüntetés lett kiosztva. Az közel 400 yard... Eddig sem és ezek után sem foglalkoztam a bírókkal, nem is akarok, szóval e kapcsán csak azon tűnődöm, hogy ha Magyarország jelenleg két legjobb csapata (ezt megkockáztatom) összesen közel 400 yard büntetést szed össze, akkor mi lenne ha minden meccsen hasonló alapossággal fújnák a holdingokat, stb. Nota bene rengeteg technikai fújás volt, és ami meglepő nagyon sok volt a falember hiba: utóbbi talán a nem megszokott embertömegnek és az annak köszönhető hangzavarnak írható fel (vagy írjuk fel annak :) )

Tömören az első fejezet lezárult, 22-én jöhet a revans, ahol a bajnoki cím dől el a háború utolsó csatájában. A szombati eredmény láttán Schwarzenegger jut az eszembe, aki a könyvében írta azt, hogy a súlyemelő világcsúcsok kapcsán, hogy mindig az első a legnehezebb, azaz megdönteni a jelenleg fennálló csúcsot, utána már hónapokon belül többen is átlépik a régit. Noha ez idehaza nem várható, ellenben egy mentális gát leomolhat miszerint van itthon verhetetlen csapat. Ahogy a Hurricanes sem az, minden csak idő kérdése persze, ez foci és nem profi box, ahol jelentősége van a veretlenségnek. Paradox módon pont a Farkasoknak tesz a dolog a legjobbat kvázi "elvtárs érted jöttünk, nem ellened", mert ha ez tendenciának bizonyul, akkor eljöhet az az időszak mikor egy ki-ki meccsért nem kell utazni több száz kilométert nyugatra vagy délre.

A Wolves megszabadult egy tehertől és egy maradt a nyakában: a bajnoki cím. A Hurricanes felvett egyet (hazai felnőtt döntő) és megtartott egy régit (hazai csapatok elleni veretlenség). Hogy ki jön ki jobban ebből, 3 hét múlva meglátjuk. Remélhetőleg ezt a nézők által csak "kék szar"-nak titulált lakodalmas sátor nem fogja kitakarni.

Zűr az űrben

Kezdhetném azzal a magyar közmondással, miszerint amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten is. Valahogy ez van a fejemben még mindig tavaly óta, ahol egy bebukott top liga óta zavar van az erőben, szépen csendben elmerült a téma hogy most akkor mi is van, lekerült a Titanic mellé valahová a tenger fenekére. Biztos volt róla értékelés, hogy mennyire volt optimista, realitásokat nélkülöző elképzelés az, hogy majd most kialakul egy erős prémiumliga, amelyre mind a szomszédországok egyes csapatai, mind idehaza is páran egy röpke kösz-de-nem-et mondtak. Lefejezték őfelségét, és ami maradt, (a csúnya csúf Hókuszpók) meg igazából nem tudtak mit kezdeni.
Pedig olyan Hókuszpók lett volna a kérdés, hogy akkor tulajdonképpen 2011-ben ki is volt magyar bajnok? Vagy lehet pl. a Tigers-t annak hívni, aki -jobb híjján- tulajdonképpen megnyerte a legmagasabb rangú hazai bajnokságot és ha nem is ez volt a nagy terv, őt lehet tekinteni 2011 magyar bajnokának?

Már csak azért is érdekes ez a téma, mert -annyi más mellett- irtó hülyén néz ki egy "szervezett" szövetségi rendszerben, hogy szépen jönnek a felsorolások évről évre ki volt a bajnok, majd itt a jelek szerint van egy fekete lyuk, egy elegáns olléval átugorjuk 2011-et -miközben tolunk egy félspárgát és eltartjuk a kisujjunkat- és máris megérkezünk 2012-be, ahol majd úgy Magilla Gorillásan újra megpróbáljuk összehozni a top ligát, tanulva (?) az előzőekből.

Az a jó ezekben, hogy itt sincs felelősség csak a jó magyaros mantra, miszerint így sikerült. Nyilván nem borította fel a szakmai éves tervet (a pénzügyiről már nem is beszélve), mivel jó szokás szerint mire tárgyalva lett, addigra már az utolsó busz is elment és maradt stoppolás némi Excel és Powerpoint file-ba ágyazva.

Szóval személyes véleményem az, hogy a tavalyi év magyar bajnoka a Nyíregyháza Tigers, aki behúzta a legmagasabban jegyzett bajnokságot, így ha kicsit betegesen is, de elmondhatják magukról hogy 2011-ben ők ültek a trónon. Ennek a körülményei már 5 év múlva a sánta kutyát se fogják érdekelni és ha már van vagy 3 jogász a MAFSZ vezetésében (ha van még), legfeljebb lesz egy kis jogi desszert ezen csámcsogni, hogy most akkor mi is volt tavaly.

Visszatérve idénre, olyan Schwarzenegger év van, mármint a Running Man filmre gondolok, mert a csapatok ide-oda rebbentek, mint a verebek, vagy mint a mágnes épp mi volt a szimpatikusabb nekik. A HFL reloaded, jön, mint a magyar feltámadás, csak nehogy megint valami gyorsnaszádra üljünk és valami unortodox perpetum mobile-val majd most feltaláljuk a spanyol, izé magyar viaszt. A Cowboys már kiszállt, jön a Rebels meg a Hurricanes, majd jöhet a trashtalk a Farkasok meg a Népligetiek közt, hogy akkor számoljunk csak el, kinek volt/van igaza.
A többi, most is zajló liga meg hát olyan amilyen. Ez a tavaly bevezetett világproletár-egyesülések a közös csapatok és hülyébbnél hülyébb elnevezésekkel csak összekuszálták a követhetőséget, csak hogy valami hasonló ötvözet jöjjön össze keleten is Miskolc és Nyíregyháza között, illetve Miskolc egy része és Nyíregyháza között. Kicsit széthasadt ez a miskolci kocsonya, máma már nem remeg tovább, hanem lett belőle 2 csapat, meg papíron van egy harmadik is a könnyebb érthetőség kedvéért, és ebből nyilván lejön az, hogy ahelyett hogy lenne egy ütős fasza csapat, mondjuk egy kiegészítő (kettes) csapattal, lett belőle igazából öt csapat (mert ugye itt már bejátszik a Tigers 1-2 is.). No offense miskolciak, de ez máshonnan így látszik, evvan.

És ha már kettes csapatok, akkor ugye jön a többi csapatnál is a kettes számú brigád, ahol nem játszhatnak 15-en a nagyokból, de nyilván itt maradt a szokásos trükk. A baj az, hogy egy elkezdte és mivel nem basztak a körmére, muszáj volt a többinek is követni, így az egész egy nagy össznépi scrabble-re kezd hasonlítani, ahol a piszkos 15-be tényleg csak a sánták és bénák kerülnek be, a többiek mehetnek a stratégiai tartalékba.
Tisztelet a kivételnek, tudom hogy van olyan csapat ahol az úgymond kettes csapat kvázi tiszta, és nem arról szól hogy na akkor vegyítsünk itt mindent és mindenkit, de most így 2012-ben -a szokott amerikai foci alapok:statisztika, stb hiányában- lassan a teljes követhetetlenség irányába mozdul a történet és tényleg kezd értelmetlenné válni az hogy ezt hivatalos bajnokságnak hívjuk a sok közöscsapat és vegyeskettesek korában.

Valahogy még mindig értelmetlen a feljutási rendszer is, mert ez is egy etióp hadsereg támadási tervet mutat évről évre, épp amerről a szél fúj, arra megyünk/nevezünk jövőre. És sajnos ez sokmindent elmond az egész értékéről.

Itt a rájátszás amúgy a D1 és D2-ben, ahol valahogy kicsit színvonalasabbnak tűnik a D2 és nem csak a létszám miatt, de valahogy az a 2 és fél meccs, amin kint voltam, nem győzött meg arról, hogy a külalakon ( 1 és 2) lenne más differencia is. A Titans féle hazai pályás ketrecharc egy életre elvette a kedvem, hogy oda kimenjek mégegyszer, a fél meccs meg azért lett fél, mert csak úgy elmaradt a Cowboys-Eagles a Népligetben. Vagy legalábbis akkor, amikor meg lett hirdetve a Hurricanes elé (mint kettős meccs) és hopp, sehol senki a kezdési időben.

Persze van/volt nemzetközi ligák is, mondjuk aminek hazai fővédnöksége van, abba sikerült beizzadni egy szlovák csapatot összesen (csak hogy ne legyen már proto-HFL, vagy az őszi HFL2), nagyjából újra lehetne a teljest játszatni ősszel, ha a Monarchs vállalná a részvételt a Cowboys helyett. Igen volt még a Klek is, akik ki lettek klekkelve menet közben, mikor kiszálltak a történetből, így talán jövőre már lesz valami vonzóbb történet is a régiós csapatoknak, bár ehhez pár karton ásványvíz kevés lesz.

De ez a jövő zenéje. Idén már májusra lett szakmai terv, sőt a lassan 2 éve húzódó sportági szakszövetséggé való átalakulás is futhat újabb kört, ha valaki jár templomba/zsinagógába/dzsámiba a tisztviselők közül, elmondhatna egy imát, hogy ne legyen újabb pótlásra visszaküldés, mert 2014 elég messze van :)

Ez a poszt nem akart semmi offenziv témát felvetni, csak a "követhetőséget" próbáltam érzékeltetni, meg hogy mi értelme van bajnokságnak hívni az(oka)t, ahol több a kreativ megoldással dolgozó csapat, mint a klasszikus úton járó. Pedig utóbbi eddig mindenhol működött, de lehet hogy ott nem visszaéltek a lehetőségekkel, hanem "csak" együttéltek. Kis különbség az előtagokban, de elég nagy a tartalmat illetően.

Ami viszont tuti, hogy július 14-én Budapesten lesz a két divízió döntője, no nem a Bastille-ban, hanem a BKV Előre pályáján.

Szóval szerinted ki 2011 magyar bajnoka?