2010. július 23., péntek

5 év után

Ma tisztújító közgyűlés van, aminek igazából még tétje is lehetne, de a helyzet az, hogy a "rulettasztal" körül a jelek szerint senki sem tett meg semmit, vagy csak a nullára.
Azaz úgy tűnik, tétnélküliség és változatlanság jellemzi a helyzetet, ami lehetne jó is, ha minden épülne és szépülne: ezt nem tisztem eldönteni, maximum privát véleményem van a dolgokról, amely vagy egybecseng másokéval, vagy nem. Ez pedig a szubjektivitás ereje.

Hogy nincs (publikus) jelölt az elnöki vagy alelnöki pozíciókra (a meglévők mellett), azt szomorúnak tartom: mindez jelentheti azt hogy:
- ad1: a szavazásban jogosult tagságot nem érdekli kik állnak a kormánynál
- ad2: a szavazásban jogosult tagság nem tud egy kompetens jelöltet alternatívaként állítani legalább egy megmérettetés erejéig, hogy minimum 2 elképzelést meghallgassanak a jövőt tekintve
- ad3: a szavazásban jogosult tagságnak nincs jövőképe olyan szempontból, mit is vár el a vezetőségtől
- ad4: az elért eredményekkel és tendenciákkal elégedett mindenki
- ad5: az ismertetett jövőkép reális és felöleli mindazt amit a tagság is elvár.

Nyilván vannak és lehetnek háttéralkuk, megegyezések a jövőt illetően, ez természetes dolog, nincs benne kivetnivaló: erre utalnak a lavinaszerű csereberélések a számos bizottságban meg mindenféle alibi tisztségekben. Új arcok, új emberek, a pakli meg van keverve, lehet hogy bekeverve, cél a régi mondás, miszerint a kutya ugat, a karaván halad. Ha azt nézzük hogy kell a stabilitás, ez jól is van.

Egy időszakot is zár a hazai sport, mégpedig az első 5 évet, így érdemesebb a dolgokat tendenciában, illetve változásokban nézni: honnan indult és hová jutott. Ne felejtsük mellette azt sem, hogy mi is volt az eredeti cél, abból mi valósult meg.

De a legfontosabb -véleményem szerint- tényező a prosperitás: abból a szempontból, hogy van-e a szépen hangzó mondatok és hangzatos tervek mögött olyan potenciál, ami hihető és ami megvalósítható. Azt szokták mondani hogy az elmélet halála a gyakorlat: minden elképzelés és terv annyit ér, amennyi megvalósul belőle. És itt nem csak a papíron történő kipipálásra gondolok, hanem arra, hogy adott cselekvés, elem szervesen és hasznosan beépül ebbe a gépezetbe, hatékonyabbá teszi a szervezetet, ismertebbé a focit vagy akár csak könnyebbé a napi rutint ami a feladatokat illeti.

Nézzünk pár trendet a teljesség igénye nélkül:

A "hőskor"
Az első bajnokságban 4 csapat indult, a Nagykanizsa azóta megszűnt, a Győr idén már nem indult a bajnokságban, a Debrecen alapjaira esett szét, ahonnan újra kezdhet mindent. Összességében a Farkasok maradtak meg a hazai vizeken, igaz itt az elmúlt évben voltak olyan zivataros momentumok, ami miatt szintén van ok arra, hogy a bundájukat nyalogassák. 2005 óta 5 év telt el.
A 2006-os második Bowl alatt 8 csapat lépett pályára, újfiúként csatlakozott az Eger, a Szolnok, a Zalaegerszeg és a Black Knights. Utóbbi azóta egyfajta főnixet játszva évről évre átalakult, jelenleg Titansként élve egy év után tudott újra mérkőzést nyerni. Közös ismertetőjel az ex-BK-nak az Egerrel és Szolnokkal a folyamatos létszámgond amelyet 5 év alatt sem sikerült megoldani. A negyedik újonc, a Zala idén szintén nem szerepelt a kiírásban...

Hol tart ma ez a kezdőnyolcas?

A nézőszám
Egy Wolves meccsre még nagyjából 600-700 ember volt kíváncsi, amúgy nagyságrendben 400-500 ember volt egy vidéki meccsen. A döntőt 1800 ember nézte végig. Akkor még mindenki azt hitte, ezek a nézőszámok csak a kezdet...

Hol tart ma ez a nézőszám?

Rendezések
Normális stadionok, rengeteg alternativ programmal (zenekar, emlékszem vurslira) olyan igazi hangulatfelelősökkel, akik igyekeztek a nagyérdeműt feltüzelni, szórakoztatni.

Hol tart ez ma? A fővárosban továbbra sincs stabilan megoldott pályalehetőség, az eltelt időszakban nem sikerült egy kimondottan amerikai futball pályát létrehozni. Egyre több vidéki csapat nem képes hazai rendezést megoldani otthoni környezetben, emiatt vidéki kisfalusi libalegelős megoldások jönnek szóba. A meccsrendezéshez tartozó körítések leestek az alapszintre: egy speaker+egy hangosító kombinációra, ha van helyi cheerke csapat, akkor szünetben van egy 5 perces bemutató. Egyre több mérkőzés van megtartva olyan edzőpálya környezetben, ahol külön fakultatív program az árnyék vagy ülőhely keresése.

Statisztikák, adatok
Az elején is döcögött, de legalább volt. A mai napig vissza lehet olvasni a neten (is!) az első évek meccseinek statisztikáit, ki mit alkotott, hogy alakultak a mérkőzések.

Meg tudod mondani ki az all-time legtöbbet futott RB Magyaroszágon? Ki passzolta a legtöbb yardot és ki futotta a legtöbb TD-t? Ki lépte át a 10,000 yardos álomhatárt? Kötelező a programhasználat, van biztos, van minden csak egy dolog nincs: értelme.
Amennyiben ha a statisztika elengedhetetlen velejárója a focinak, miért hagyjuk hogy egy meghatározó elemet kidobjunk az ablakon?


Média, ismertség
Volt a Sport1, majd ugye jött a Sporklubos Sas András féle förmedvény. Utóbbi szerencsére valamikor vasárnap/szombat hajnalban, hogy ne legyen látható. A Bowl-ok még valamennyire reklámozva voltak.

Nincs ismertség, a csapatok egyéni szocproblémája minden. A sportág azt az ingerküszöböt sem viszi át jelenleg, hogy a kimondottan sporttal foglalkozó hírportálok, újságok legalább egy poszt erejéig beszámoljanak arról, hogy elindult a bajnokság. A televíziós megjelenés teljesen megszűnt, a legtöbb ami ehhez kapcsolható, az annyi, hogy téli-őszi NFL meccsek alatt néha említésre kerül a hazai foci a Faragó-Kovács duótól. Érdemes rákeresni mindenkinek az amerikai futball kifejezésre Nemzeti Sport oldalán és megnézni mikori az utolsó hír.
Úgy tűnik totál nincs akár hírértéke sem egy idén már hatodik évébe lépett sportnak.

Erősorrend, kiegyensúlyozottság
Kezdetben vala a Sharks-Wolves-Gladiators trió, alapban ugye arról szólt a bajnokság, hogy ki játszik döntőt a Farkasokkal, ha épp adott évben indultak.

Mi van jelenleg? A debrecenieket felváltotta a Cowboys, tulajdonképpen itt vége is az izgalmaknak. A Tigers követi őket messziről integetve, majd jön egy hosszabb szünet, ahol van a derékhad. A 2-3 diviziót tekintve ha adott évben levesszük az újoncokat és a tartalékcsapatokat, akkor van egy nagy halmaz, aki a részvétel a fontos elveknek engedve indul a bajnokságban. Kinek van itt lehetősége behozni az élmezőnyt? Sikerült valakinek ez az elmúlt 5 évben, felnőtt szakmailag vagy csapatilag hozzájuk? És ami a legfontosabb: van erre reális sansza bármelyik alakulatnak is?

Szponzorok, merchandise
Volt anno egy emlékmez a második döntőn, majd indult ugye a pólóbiznisz meg egy központi értékesítés is. Ezek felszívódtak a kelő nap sugarával, gyaníthatóan nem működtek.

Mi van most? Nem is kell megnézni a Top100 hazai nagyvállalatot, hogy ki támogat, mivel nincs támogató. Ott sincs értéke vagy nem lett értékként eladva a sport. Van egyéb támogató aki barterben támogat ugye vagy lehet másképp is, de ez sem publikált. Tömören hat év alatt senki sem kapott étvágyat arra, hogy lásson bármi fantáziát is ebben a sportban.

Utánpótlás
Nyilván ez a kezdeti években nem volt fókuszban, de hosszabb távra tervező csapatok már a kezdetektől hangsúlyt fektettek rá: ugye belőlük lesz a cserebogár (rossz nyelvek szerint a tagdíjfizető).

Van egy junior bajnokság, ami nyilván a jövő záloga lehetne. Ennek ellenére még idén is vegyescsapatok, összevont rosterek jellemzik az idei nevezéseket, tudatos építésnek csak néhány csapatnál van nyoma. Ugye emlékszünk arra, hogy volt csapat, aki nem tudott indulni a következő évben adott divizióban, mert nem volt ilyen alakulata... Az is megérne egy misét, hogy mekkora ez a létszám csapatonként, aki a jövőt jelentené a számukra: ugye a lemorzsolódás elég nagy így nem kell hozzá agysebész diploma, hogy egy 10-15 fős ifikeretből mennyi marad meg a nagycsapatnak hosszabb távra...


A sor végtelen, nem is szeretnék végigmenni rajta. Furcsának tartom azt, hogy új bizottságokat és új bizottsági tagokat tisztújítás előtt egy hónappal neveznek ki, nem beszélve arról hogy szezon közben, ez is azt mutatja, hogy változás nem lesz. Biztos lesznek szép tervek, hogy hol tartunk majd 5 év múlva a következő ciklus végén és akkor is be lehet majd nyújtani egy éves szakmai tervet az adott évad közepén...

Még valami ami nagyon fontos: sok dolog esetében elhangzik, hogy nincs rá ember, nincs rá forrás, stb. Ez érthető, de a fő kérdés az hogy ez önmagától mitől fog változni? Mitől lesz esetleg a következő 5 évben erre ember, vagy mitől lesz erre forrás? Mitől oldódna meg valami, még ha ismert is a probléma gyökere, ha eddig nem oldódott meg? Vagy van rá újabb 5 év, ami alatt még Pató Pál is megcsinálja?

Lehet emlegetni azt hogy hogy szakszövetség és vuduzni hasonló fétisekkel, mint pályázatok meg új források, a kérdés az hogy mi ebből a délibáb és delirium és mi amit valójában el lehet érni. Pályázni -tudom közhely- csak pályázatokkal lehet, amit viszont csak hozzáértő ember tud elkészíteni. Az utóbbi években egy egyszerű bajnoki kiírás vagy akár egy adott évadra történő nevezés (alaki forma) is komoly gondokat okozott, nem beszélve arról hogy ki ért ehhez az amúgy létszámhiányos háttérben.
Másrészt a scoring rendszerek és egyéb kitételek miatt erős hendikeppel indul az amerikai foci a legtöbb esetben: ugye nem vagyunk olimpiai sport pl. Hiába lesz várhatóan több forrás a sportra mostantól ezeket az olimpiai sportok fogják felszívni, ha másért nem azért, mert 2 év múlva olimpia lesz Londonban: igen akár a trambulin elnevezésű valami is jobb eséllyel indul emiatt mint mi.
Persze lehet összegeket nyerni, amely valahol majd elfolyik a működtetés során, igaz jó eséllyel az összeg mérete sem oldana meg bármit sem ami az összes csapat életét könyebbé teszi: amíg nem transzparens a működés, addig az ilyen beérkező összegek az eseményhorizont mögött eltűnnek a fekete lyukban.

Hamár pénzügyek, bevallom engem nem érdekel a dolog. Az a kb 20 tag befizeti a havi díjat amivel nagyjából havi 600-700k forrást/keretet ad a központi vezetésnek a gazdálkodásra. Ez nem egy nagy összeg, de tegyük hozzá, hogy ki tudja van-e egyéb valós szponzori bevétele a sportágnak, vagy ennyiből kell megoldani mindent. Ha csak ennyi van, akkor is elgondolkodtató a tény miszerint a hatodik bajnokságban ennyiből tengődik egy szövetség és nem sikerült még eladnia magát.
Emellett nagyon érdekes kérdés lesz ebben az évben (vagy jövőre) , hogy ha a szövetség elbukja a Mosolygó-féle munkaügyi pert, akkor ki fogja fizetni a révészt? Csak számoljunk annyiban, hogy minimálbér mondjuk 50k, ez 5 évre vetítve 3M Ft + kamatok + egyéb amit egy jó ügyvéd ide besrófol még.
És akkor még nem került szóba a munkaügyi felügyelet vagy ami a legfontosabb: a felelősség kérdése.

Más sportágban is új szelek fújnak mostantól ott igaz a népszerűsége folytán már nem volt tovább hova rohadni. Itt nem tudom mennyi idő kell ahhoz hogy a mostani-, minden értelemben zuhanó trendhez képest egy gyökeres fordulat álljon be, és visszajusson arra a pályára a hazai amerikai futball, amelyen a kezdetekben is akart haladni.

Gondolom az összes csapat felelős vezetője ott lesz a mai közgyűlésen, ahol választanak és elfogadnak terveket, javaslatokat. Ezek alapvetően befolyásolni fogják a következő 5 év lehetőségeit és eredményeit.

Sok erőt és sok sikert kívánok nekik a felelősségteljes szavazáshoz! Mert ahogy a vers is mondja:

"Vétkesek közt cinkos, aki néma"

17 megjegyzés:

  1. Kedves Arius!

    Személy szerint is megszólítva érzem magam a blog beírásodat olvasva, mint a legújabb tagszervezet vezetője, ezért néhány észrevétel az általad leírtakhoz:

    ad1.
    A szavazásra jogosult 23 tagszervezettől összesen 6 jelölő lap érkezett be, amelyből egynél tért el a jelöltek névsora a már korábban „nyílt titokként” javasolt listától.

    ad.2.
    Amíg a magyar amerikai focinak nincs megfelelő „státusz” és PR értéke, addig nem lesz nagy „tolongás” az igen sok munkával, nulla honoráriummal járó pozíciókért. Ez az „érték” pedig magától nem fog ránk zúdulni, és nyilván ennek hiányában a szponzorok sem fognak tolongani, legfeljebb egy-egy személyes ismerős, egy kis „aprópénzzel” kisegíti az éppen rászoruló baráti csapatot.
    Azért némi reménykeltő változás történt a választás során: az elnökségben helyett kapott egy gazdasági szakember és egy sport szakjogász is, akinek talán sikerül a hiányzó, egyébként sporttörvény által kötelezően előírt szabályzatokat pótoltatni (Pl.: Szervezeti és Működési Szabályzat, Gazdálkodási Szabályzat, Bizottságok Szabályzata, stb.), ami egyébként véleményem szerint elengedhetetlen „kelléke” a korrekt, normális működésnek.
    A duplikált pozíciókkal (elnökségben és szakbizottságban ugyan azon személy) és a közeli rokoni kapcsolatban lévők részvételét a vezetésben nem tartom szerencsésnek, aminek próbáltam hangot adni, de leszavazták, majd módosították az alapszabály azon részét, ahol az összeférhetetlenségi szabályok ezt megtiltják.

    ad.3.
    Sok tagszervezet jövőképével, ahogy látom valóban nincs minden rendben, azon kívül, hogy játszani tudjanak minél több meccset nem igazán érdekli őket más ehhez szorosan kapcsolódó „termék”.

    ad.4.
    Változás azért remélhető: az eddigi egyszemélyes vezetés helyett szakterületekre osztott munkamegosztás révén működő képesebbé válhat a Szövetség. (…legalább is, az elhangzottak alapján ez lesz az új vezetés programja)

    ad.5.
    A hangzatos tervek pedig számon kérhetőek lesznek a most már kibővült elnökségen, jól lehet számomra nem igazán komoly szakmai és pénzügyi terv az, amit a tárgyév hetedik hónapjának a végén tárnak az érintettek elé a maradék 5 hónapra (?)

    … na de:
    „Minden emberi bölcsesség összegezhető két szóban: várakozás és remény."
    (Alexandre Dumas)

    VálaszTörlés
  2. Zsóka: egyetértek azzal, amit írtál, de ettől függetlenül azok a gondolatok amiket ide leírtam maradnak: továbbra se látom, mitől változna magától a történet: ugye senki se gondolja komolyan, hogy attól hogy pár ügyvéd meg egy bankos emberke bekerült a vezetésbe, jön a Kánaán. Ezek a munkák alapvetően operatív munkák, nem pedig stratégiai feladatok: a kettő nincs szétválasztva, marad a (szerepköri) keveredés, ráadásul továbbra sem látszik az, milyen kör fog -hozzáértése okán- jövőképet felállítani, amelyhez jöhetnének az említett operatív feladatok (szakértők vagy bizottságok által).
    Olvastam a beszámolókat és az ad.5. kommentedre annyit mondanék még, hogy mit lehet számon kérni egy szubjektív fogalmon? Nincsenek "értékek" hozzákapcsolva a tervekhez, felteszem elvárások sincsenek ezügyben, emiatt nem is lehet számon kérni olyan dolgokat, mint " a kapcsolat XY szervezettel jó" (és? ebből mit profitál a sport?), vagy "médiamegjelenés a Sikeres nők újságban" (és? milyen mérhető hatással volt ez a sportra?)
    Stb. a sor végtelen, de hamár elmentünk az idézetek felé akkor Seneca vitorlását küldeném mindenkinek aki szereti :)

    VálaszTörlés
  3. Az, amit leírtál teljes mértékben igaz, azonban az a sportszakmai, gazdasági, médiakapcsolati (stb) tudással rendelkező menedzsment, amire egy komoly változás és eredmény eléréséhez szükség volna a magyarországi amerikai foci „felfuttatásához”, bizony a versenyszférában igen komoly fizetésekkel járó állások. Amíg a tagság nem érti meg, hogy társadalmi munkában csupán ennyire van és lesz „kapacitás”, és még a számonkérés is bajos, mert ott pedig ki lehet bújni az alól, egy jól ismert, sokszor hallott szöveggel: „…nekem csak ennyi időm van erre, mert dolgoznom kell máshol a megélhetésemért”, addig nem sokban fog változni a helyzet.
    Kíváncsi lennék, a többi európai országban hogyan oldják meg a kérdést, talán lehetne tőlük tanulni ez ügyben is… (?)
    Nincs infód erről?

    VálaszTörlés
  4. Van, tervezek róla egy sorozatot, mint a lengyelek esetében...
    De máshol sem profi fizetett stábbal kezdtek az biztos.
    Viszont ha ez a "kapacitás" akkor miért cél a féprofi/profi sportág -akár már jelenleg? Sok az eszkimó, de még fókának látszó élőlényből is kevés van a jégmezőkön.

    VálaszTörlés
  5. ... na de 5 év után itt sem kezdetekről beszélünk, ugye?
    ...főleg az országos sportági szakszövetséghez vezető útra "tévedve" :o)

    A fókás-eszkimós metafórádhoz:
    Többször, jó néhány fórumon elmondtam már, hogy talán jó lenne megfontolni, hogy szét kellene választani a szabadidős és versenyszerű amerikai focit, és azzal talán a „libalegelős” fíling is a helyére kerülne, azok akik pedig komolyan akarják űzni a sportágat „haladhatnának” előre.
    Eredmény=0

    VálaszTörlés
  6. Halkan kérdezném meg: mitől jön el a Kánaán (lehetősége) attól hogy sportági szakszövetséggé alakul a MAFSZ?
    Még halkabban kérdezném meg, ha ez volt a kezdetek óta a cél, akkor miért vannak ekkora döccenők akkor, amikor már az időbeli (és kiírt bajnokságbeli) feltételeket teljesítette a sport?

    "... na de 5 év után itt sem kezdetekről beszélünk, ugye?"
    Ha nem megy a PC-m, legtöbbször egy reset segít leghatékonyabban...

    VálaszTörlés
  7. A lehetőségek megnyílását jelentheti a szakszövetséggé történő átalakulás, amit a szövetség és tagszervezetei együttesen és akár önállóan is „kihasználhatnak”.
    Szponzor tárgyalásaim során bizony azt tapasztalom, hogy igenis számít az, hogy milyen a sportág szervezeti háttere (akár csak megnevezésében is), „hatékony” működésétől függetlenül.

    Nem csak az időbeli és bajnokságbeli feltételeknek kell megfelelni. Például a sportági szövetséggé alakulás azért tartott több mint egy évig, mert sajnos jó néhány tagszervezet, - közülük többen első osztályú csapatok (!) - vizsgálata során komoly hiányosságok, szabálytalanságok merültek fel, amit képtelenek voltak rövid idő alatt rendezni. Vettem a fáradságot, és a bíróságon átnyálaztam a szövetség iratanyagát, mert érdekelt, hogy mi a bánat tart ennyi ideig, innen az információm.

    Tudod, ami viszont mélyen elgondolkodtat, hogy rajtad és rajtam kívül senki másnak nincs véleménye, mondani valója a témával kapcsolatban?

    VálaszTörlés
  8. szia arius!

    tóth ágota vagyok, ex mafsz munkás. marketing asszisztens, kvázi végrehajtó voltam 2008 októberétől 2009 júliusáig a szövetségben anno.
    kérlek, levelezzünk privát, ha ez megoldható, az agota.toth10@gmail.com a címem.
    a bloghoz gratula, hiánypótlónak érzem.
    köszi előre is, várom leveled.

    üdv és szép napot!
    ágota

    VálaszTörlés
  9. van vélemény, csak senkit nem érdekel rajtunk kívül sajnos :-(

    VálaszTörlés
  10. Gyanítom vannak vélemények, csak az elmúlt évben jópáran megégették magukat ugye, mert véleményt mondtak a dolgokról és megbüntették őket mint játékost vagy végülis mindegy mint kit, a lényeg hogy nem volt sapka rajtuk.
    Ez a büntetek hozzáállás oda vezetett, hogy az online felület radikálisan lecsökkent, beszűkült, szinte megszűnt a hazai foci mint téma, maradt az elnöki PR oldal, de pont ami az egész fejlődését mutatná, a független (emiatt talán objektívebb) site-ok megszűntek vagy el se indultak. Ami van, azok többsége csak linkel (a szó valódi és átvitt értelmében is), amitől pedig életre kelhetne ez a gólem, az a saját vélemény -közlése, ütköztetése, megvitatása: na ilyen nincs -szinte.

    Borzasztó kíváncsi lennék arra, hogy ha körbekérdezném a hazai csapatokat, hogy hol fogtok tartani 5/10/25 év múlva mint csapat (jövőkép, stratégia), mit válaszolnának rá.

    VálaszTörlés
  11. Nekem és a szakmai vezetésünk számára ez a kérdés, "nem kérdés".
    Konkrét "kőbe vésett" célokat állítottunk rövid- közép és hosszútávon, még az érdemi munkák megkezdése előtt, és ezen igyekszünk lépésről lépésre haladni.

    ...persze azért néha rajtunk kívül álló akadályok is "tarkítják" az utat :o)

    Kendvenceim egyike:

    „Ha éppen porrá zúztad magad egy téglafalon, amit át akartál törni, akkor kerüld meg.
    Ha nem megy, akkor fúrj alatta alagutat.
    Ha az sem megy, akkor mássz át rajta.
    Ha azt sem lehet, bontasd le.”
    (Keith Ellis)

    VálaszTörlés
  12. Sok jogos felvetés van, és nyilván több hibát is követett el a szövetség, biztos fog is még, de:

    1.
    Ha kimegy az ember egy meccsre, (leszámítva a 3-4 legjobb csapatot, bár ott is akad), túl sűrűn történnek vicces dolgok a pályán ahhoz, hogy igazán komolyan vehető lehetne a történet. Sokan sírnak, hogy hát nem kerül(nek) be a TV-be a hazai focsi, de könyörgöm, általánosságban annyira gyenge még a színvonal, hogy néha tényleg sírjak, vagy röhögjek kategória zajlik a pályán. Pufifánkok akik meg se tudnak mozdulni, mozgáshibás, X lábú elkapók, förtelmes technikájú irányítók, egy csomó játékos aki nem mer ütközni, pálcikaemberek, és ez meg van minden csapatban. Ne várjuk már el, hogy aki egy ilyen meccset megnézne kívülállóként egy sportTV-n, ne kapcsoljon el 5 perc után, hogy hát ez egy vicc, amikor bezony még az. Persze a haverok, rokonok, meg néhány focibuzi, vagy lokálpatrióta kimegy a meccsekre, mert alapvetően jó buli, de messze nem a színvonal miatt, így nincs értelme TV-ről beszélni.

    2.
    Edzőket "csinálni" lehet elviekben néhány év alatt is (valamilyen szinten), de atlétákat kinevelni csak a most 10-12 éves korosztállyal indulva képzelhető el, jó fizikumú játékosok nélkül meg sohasem lesz színvonal. Ez viszont még nagyon-nagyon sok ideig fog tartani, mert ezt a korosztályt esély sincs megszólítani, így a legjobb adottságúak elmennek kosarazni-kézizni-soccerelni-stb., így a "maradék" megy csak el focsizni, vagy egy-két "véletlenül" oda tévedő srác, aki esetleg rendelkezik jó adottságokkal, de ez kb. 10-ből 1, ami édeskevés. Ráadásul azt gondolom, hogy pont az utánpótlásbázis növelése az, ami a legnehezebb dolog lesz, mert itt van egy ördögi kör:

    akkor lehetne több fiatalt megszólítani, ha ismertebb lenne a sport - nem lesz ismertebb, amíg nem lesz jobb a színvonal - jó képességű játékosok nélkül nem lesz jobb, tehát nem lesz érdekesebb, így ismertebb sem - kellenek tehát a jó képességű fiatalok, de ehhez ismertebb kéne legyen a sport (pusztán reklámmal sohasem lesz az, amíg amit csinálunk az gyenge minőségű produktum)

    Rövidtávon így látom, talán 5-6-7 év múlva esetleg, addig kár is TV-ről álmodni (max döntő, vagy nemzetközi kupák).

    Ha valamennyi pénzhez jut a szövetség, azt szerintem a kiemelt mérkőzésekre kell fordítani (nemzetközi kupák, döntő), mint a margitszigeti rendezések, stb., mert azokkal a jobb meccsekkel, nézőcsalogató körítéssel lehet talán eladhatóvá tenni a sportot, nem a DivII-vel. Ezek viszont nem termelik még ki a költségeiket, így be kell tolni valahonnan beléjük a pénzt.

    Uff, beszéltem.

    VálaszTörlés
  13. Kori: akkor mi is a realitása akár egy félprofi sportágnak? A kiépített feltételrendszer annak kevés, annak meg sok, hogy a "Pufifánk" American Futball Klub a maga 25 fős keretével a libalegelős edzőpályájával életképesen meg tudjon neki felelni akár középtávon is.
    Jelenleg az számít sikernek a csapatok 90%-nál, hogy indulni tud egy bajnokságban: vagy tévedek?

    "nem lesz ismertebb, amíg nem lesz jobb a színvonal": ezzel nem értek egyet, mert szerintem egy moziterembe elfér idehaza az, akinek ez számít :) Amennyiben a körülményekre gondolsz, akkor igen.

    VálaszTörlés
  14. A félprofi dolog nem hiszem, hogy komolyan vehető történet még jó ideig. Ugye attól lenne az, hogy emberek ebből meg tudnak élni játékosként, edzőként, stb. Erre nem látok különösebben esélyt középtávon.

    A színvonal igenis számít, főleg ha azt akarjuk, hogy egyszer látható legyen a TV-ben. Nyilván akik most a közelében vannak itthon a focinak, azoknak ez nem különösebben szempont, de nagyobb szurkolói bázist (és ezzel reklámértéket, szponzort, lehetőséget) csak minőséggel lehet elérni.

    VálaszTörlés
  15. Amatőrnek ez komolyan vehető? Vagy annak meg (már) túl komoly?

    VálaszTörlés
  16. Ami most folyik az amatőr, legfeljebb annyi mondható el, hogy néhány csapat komolyabban veszi a munkát mint mások. De nem látom azokat az elemeket, amiktől legalább félprofi lenne.

    VálaszTörlés
  17. A játékosokra kirótt pénzbüntetések (csak egy kis példa) miért amatőr? ...

    De egyetértünk sok minden (lényegi) amatőr, csak nézzük a sorsolásokat és azok időállóságait.

    VálaszTörlés