2010. március 2., kedd

Két pipa

Vajúdtak a hegyek és lehet hogy egeret szültek, de mindenképpen borítékolható és örvendetes eredmény lett a végeredmény.
Azaz a négylábú házőrzők vadabb és szelídebb fajtájához tartozó csapatok is vitték a lécet. Kezdtem azt hinni, hogy rossz ómen az, ha egy magyar csapatnak amerikai vezetőedzője van (lásd Wolves-Bulldogs-Predators trió), így legalább nem lesz újabb urban legend :)



Érdekes az interjú a történettel kapcsolatban Iványi Marcival, sok sok jogos dolgot felvet, csak egyet lehet vele érteni.
Az első dolog igenis a követelményrendszer: ahogy mondja, először is saját magunkkal. Nem tudom meddig tartható ez az állapot miszerint adott feladatkört ellátó csoportokat megfelelő szakmai tudás nélküli - ellenben lelkes (?) amatőrökkel töltünk fel. A lelkesedés és jószándék valóban dícséretes és üdvözlendő dolog, de 5 év működés után ezt a "HR-es témát" talán újra át kellene tekinteni, hogy mi működött a szódával elmegy szinten az első pár évben és mi nem működhet hatékonyan a jövőben. Főleg ha tényleg az a cél, hogy egy félprofi sport felé terelődjön a sportág, illetve talán el is várható ha csak a havi tagdíjakból 7 millió Ft + jön be (gondolom a működésre).
Felmerült többször is hogy nincs pénz erre, de pénzen vásárolni szakértelmet mindig a legkényelmesebb és nem utolsó sorban legutolsó megoldása adott feladatkörnek -legalábbis a versenyszférában. Nem hiszem hogy célirányos kereséssel adott feladatokra nem lehet találni alkalmas embereket ebben a körben (1000-1500 játékos/csapatember + ismeretségi "holdudvar"). Kell-e mindennek Budapest központúnak történnie, ami a döntéselőkészítést illeti az ingyenes mobiltelefon-msn-skype korában?
Óriási az átfedés a csapatok és a szövetségi munkát végző önkéntesek között, amely egyfelől (a csapatok oldaláról nézve) csökkenti az adott csapatvezető/csapattag hozzáadott értékét kvázi hatékonyságát a saját csapatával kapcsolatban, másik oldalról (szövetség) pedig ezek a függőségi kapcsolatok akarva-akaratlanul a melegágyai minden spekulációnak, vádnak, bármilyen (!) döntéssel kapcsolatban, függetlenül attól hogy mi is a valóság.

Hiánypótlás vagy fellebezés?
A hiánypótlás valóban egy jó kategória, amennyiben valami lemaradt és tartalmát tekintve tényleg óriási különbség van egy elutasítás+fellebezés procedúra és egy befogadás+hiánypótlás elbírálási rendszernek.
Mindkettő működik, működhet, persze mindkettőnek más feltételrendszere van, főleg az utóbbinál kell egy olyan pontosan definiált és utána azt betűről betűre betartott követelményrendszernek, amely megakadályoz bármilyen visszaélést ezzel a lehetőséggel. Ehhez viszont kell szakismeret (jog+gazdasági), amelyet nem tudok és nem is szeretnék megítélni, hogy milyen a jelenlegi szintje ennek a szövetségben.

Te mit gondolsz a hiánypótlásról?

2 megjegyzés:

  1. Nagyon is valós problémát vetsz fel. Sajnos a szövetségi határozatok, kiírások, stb. egy része nagyon sok formai hibát, pontatlanságot, hibás jogszabályi hivatkozást, stb-t tartalmaz. Vannak csapatok (pl. Cowboys vagy Wolves) ahol megvan a megfelelő ember, a megfelelő kapcsolat ezek darabokra szedéséhez, a megfelelő jogi lépések megtételéhez. Azonban azt látom, hogy sok olyan kisebb egyesület van, ahol ez hiányzik, és az a nagy büdös igazság, hogy senki nem fogja más helyett érvényesíteni az érdekeiket. Két példa:
    - Mivel a VB egy határozatban utasított el két nevezést és fogadott el 4-et és az a határozat meg lett fellebbezve, nem emelkedett jogerőre, azaz említett 4 csapat nevezésének befogadása nem jogerős (mondjuk van részjogerőre emelkedés, de ebbe ne menjünk bele). Ezt mondjuk nem sokan tudják, és jól illusztrálja a félhozzáértést, amivel a VB határozatot hozott.
    - Bármelyik csapat, amelyik kizárásra került, ha akarná óvás iránti kérelemmel fordulhatna a Fővárosi Főügyészséghez. Én tudok 4-5 pontot, ami nagyon nem stimmel se a D1, se a D2 versenykiírásban, se a kizárásról hozott határozatokban.
    Számomra kettős a tanulság: 1) Ne vedd készpénznek, amit "fentről" mondanak 2) Messze az amatőr sport erején felüli követelményrendszert támasztanak a csapatokkal szemben.

    VálaszTörlés
  2. Ezen két csapat nevezésének utólagos elfogadása legalább annyira örömteli, mint amennyire gusztustalan. Semmi bajom egyik most elfogadott csapattal sem, de ennyi erővel a többi, már kizárt csapatot is be kellene engedniük.
    Ha egyik csapatnál kikérik az APEH véleményét (időt húzva ezzel adott csapat javára), h vajon ez az a fajta igazolás-e, amit kértünk, akkor a másik csapat esetében meg a POSTÁT kellene megkérdezni, hogy vajon hol hagyta el ezen másik csapat papírjait.
    De ugye mint tudjuk, utóbbi csapatnak nincs "reprezentánsa" a szövetségi elnökségben.
    Mindenesetre intő jel mindenki számára, h ez így nem mehet tovább. Csak nehogy kiderüljön, h a "hobbiből" rendezett bajnokságon kívüli bajnokság jobb és szebb, mint amit sok-sok pénzért a szövetség képes felmutatni.

    VálaszTörlés